Élet-éhség

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Dátum: 
2011. augusztus 7. 10:30
Alapige: 
Jn 6,48-51
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,11-15.25-27
Alapige: János evangéliuma 6,48-51

 „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne halljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le; ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”

 Az ötezer ember megvendégelésének története a Páska ünnepe előtt játszódik. A zsidók egyik legnagyobb ünnepe ez, amelyen több mindenre is emlékeznek. Először is magára az Egyiptomból való kivonulásra, a szolgaságból való szabadulásra, az Istentől kapott új élet lehetőségének ajándékára. Azután a pusztai vándorlásra, amikor az Úr maga vezette őket, és gondot viselt róluk: mikor éheztek, égből hulló kenyérrel, mannával táplálta őket. S végül a Törvény ajándékára, amit útközben a Sinai hegyénél a tízparancsolatban kaptak Istentől.

Ilyenkor, aki csak tehette, felment Jeruzsálembe a templomba, ahogy Jézus is elindul a főváros felé. Olvastuk, hogy hatalmas tömeg követi őt. Talán a kenyérszaporítás csodája után az akkoriban nagy szegénységben élő galileaiak újabb kenyérre éheznek. Talán – látva a csodákat, jeleket, hallva a megrázó erejű, új tanítást az Istenről – valamiféle reménység is hajtja őket, hogy eljött a megígért szabadító, a várva-várt Messiás, aki politikai, társadalmi vonatkozásban is új világot hoz majd.

Tele vannak éhséggel – minden értelemben.

Az éhség tömegeket mozgat, itt az újszövetségi történetben is, ahogyan az egyiptomi kivonuláskor is: vágy a szabadulásra, a megbízható vezetésre, a jóllakató kenyérre – akár megszaporítva, akár az égből hullva.

Talán földhözragadtnak, szánalmasnak találjuk? Hiszen minket, mai embereket is ez mozgat, az éhség a földi életünk része!

Éhezik a test, hiszen a fizikai létünknek természetes szükségletei vannak. Kell a kenyér, a táplálék, különben éhen- és szomjan halnánk. Kell az egészség, az erő, az anyagi biztonság, a fedél a fejünk fölé. Ennek a kíméletlen valóságáról szól ma az egész világot félelemben tartó gazdasági válság, a visszafizethetetlen törlesztő-részleteket nyögő embertársaink nyomorúsága.

De éhezik az emberi szellem, értelem is. Hajt a tudásvágy: az örök emberi kíváncsiság és a megérteni akarás. Látni és érteni, hogyan működik a világ s benne az én életem. Megérteni a múltat, és tudni tervezni a jövőt! Megtalálni a vezérfonalat, s amennyire lehet, kézben tartani. S persze ehhez tartozik a szórakozás, kikapcsolódás utáni vágy is, ami nemcsak féktelen mulatozást vagy olcsó tv-sorozatokat jelenthet. Az emberi szellem éhségéből születtek a csodálatos művészetek, ahogy a tudomány is.

Ám a lélek éhségéről sem feledkezhetünk meg. Találóan fogalmaz József Attila: „úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér”! Kell a boldogság, a békesség, a szeretet, a megértés-elfogadás, a megbecsülés. Kell a jó szó, a gyengéd érintés, az igazi közösség.

Isten ismeri az éhségeinket, hiszen Ő teremtett minket ilyennek. Ezért gondot visel rólunk, ahogy a mező liliomairól és az ég madarairól, napról-napra hordoz minket, és ezért akar vezetni, tanítani életet érteni. Ezt ünnepli Izráel, mikor megemlékezik az égből hullott mannáról és a kőtáblákra vésett törvényről, a Mózesen keresztül kapott élet-útmutatásról!

Isten ismeri az éhségeinket, és válaszol rá. Mi, emberek pedig, ahogy egykor Izráel népe a lehullott mannát, keresgélünk, szedegetünk egy életen át. Sokszor mi is zúgolódunk, várjuk, és ha kell hajolgatunk, munkálkodunk fáradtságot nem sajnálva. Örülünk, ha jóllakunk, azután újra megéhezünk… Mi is követünk mózeseket, vezetőket, akikben bízni tudunk, vagy hiteket, ideológiákat, politikákat, jóslatokat. Ma már meg sem jelenik valamirevaló magazin horoszkóp és külön életvezetési tanácsadások nélkül! Vannak Istentől kapott „mózesek” és egészen istentelenek is…

De mi a helyzet a lelkünkkel? Mindeközben vajon tudjuk-e, hogy kitől van a kenyér igazából? S tudjuk-e, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”? Hogy „több az élet a tápláléknál”? Tudjuk-e mit jelent, amiről Jézus szólt a Hegyi Beszédben: Boldogok, akik éheznek…?!

Azt jelenti, amit Agustinus fogalmazott így: „mert a magad számára teremtettél, Uram, és nyugtalan az én lelkem, míg meg nem nyugszik Benned”! Mi Istenben és Isten bennünk. Így vagyunk teremtve, és így lehetünk emberek.

Ebben a világban a bűn rontása miatt ez az egység szakíttatott szét. Isten és köztünk távolság és falak vannak. Az ember önmaga ereje, vezetése – magánya mellett döntött, és dönt újra és újra. Ennek eredménye, amit pedig Pascal, a tudós fogalmazott meg gyönyörűen: „Minden ember lelke mélyén egy Isten-alakú űr van.” Egy éhség Istenre: a vele való közelségre, közösségre, az ő jelenlétére. Igazából ez az örök élet! Az Istennel való közösség, amelyből nem lehet minket kitépni, ami nem ér véget még a földi halál pillanatában sem.

Ezt az éhséget éppenséggel el is nyomhatjuk, ahogy teszik oly sokan évezredek óta. Tömhetjük két pofára a testet meg a szellemet. Zabáltatjuk, hogy minden más éhséget elfelejtsünk! Vagy próbálhatjuk csillapítani valami mással is a lélek éhségét. Valami más szellemi valósággal. Mint a kisgyermek, aki a népszerű készségfejlesztő játékszerén eleinte a gömb alakú részt próbálja átnyomni a négyzet alakú lyukon. Nem fog menni! Előbb-utóbb meg kell tanulnia. Ahogy nekünk is: bennünk Isten-alakú űr van, amibe nem lehet mást belenyomkodni!

De megtehetjük azt is, hogy felismerjük és kimondjuk: Istenem, éhezem a Te szeretetedet, békédet, megbocsátásodat, jelenlétedet, erődet, bátorító-vezető szavadat: Téged! Akkor rólunk beszél Jézus: Boldogok, akik éheznek… mert Isten megelégíti őket!

Az újszövetségi történetben mégis azt látjuk, hogy éppen akkor, mikor erre az éhségre érkezik meg Isten válasza, akkor fordulnak el a tömegek Jézustól, s hagyják ott: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja?!”

Mert nehéz ezt az éhséget beismerni, és talán még nehezebb lenyelni, amit Isten ad rá! Jézus Krisztust! Ezt mondja ki Jézus: engem kell megennetek! Kimondja, hogy odaadja testét a világ életéért. Hogy ahhoz, hogy az Istentől minket elválasztó falat lerombolja, Jézusnak meg kell halnia. Miattunk! Értünk. Helyettünk…

Ezt kell lenyelni: elfogadni.

Őbenne Isten adja nekünk önmagát. Egyedül a Jézusban való hitben lehet Istent befogadni, hogy a bennünk sajgó űrt betöltse. Ezért hinni Jézus Krisztusban nem valami elvont elmélkedést, csupa túlvilági dologra figyelést, vasárnapi lelkizést jelent. Hinni azt jelenti, hogy mindennap Jézussal élünk. Ő mindennapi – mint a kenyér. Életünk szerves része – mint a szétrágott, megemésztett, életté lett kenyér. Be kell fogadnunk – mint a kenyeret. Mert ha egy nap nincs, akkor éhezünk!

Jézus nem desszert, és még kevésbé nagyritkán fogyasztott ünnepi torta, amit csak azért eszünk meg, hogy még ünnepibb legyen az alkalom.

Jézus az élet kenyere.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára