...de Isten jóra fordította

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2011. július 17. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 50,20
Audio: 

Olvasmány: Mózes 1. könyve 50,15-23
Alapige: Mózes 1. könyve 50,20

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”

József és testvérei történetét nagyon jól ismerjük. Hittanos gyerekek egyik nagy kedvence. Történetét számtalan módon és műfajban feldolgozták: több száz oldalas családregényben, történelmi játékfilmben, rajzfilmben, festményeken, zeneművekben; még rockopera is készült róla. Minden korban megihleti az alkotókat, érvényes és feldolgozni érdemes mondanivalót kínálva nekik.

Mi is mondanivalót keresünk most benne, de nem azért, hogy kicsit másképp újra felelevenítsük az ismert történetet. Hisszük, hogy Isten Lelke segítségével ebből az igéből nekünk szóló üzenetet, útmutatást kaphatunk!

József testvéreinek mondott szavai, amit kiemeltem az igéből, az ő szövevényes életútjának összefoglalását adják. Ebből az életszemléletből Isten iránti hite, bizalma és abból fakadó mély bölcsessége csendül ki! Életének minden egyes részlete azért tud a helyére kerülni, mert azt József a megfelelő magasságból tudja nézni! Úgy is mondhatjuk: Isten szemszögéből!

Minek is kell itt a helyére kerülni?

A jó dolgokat, ugye, könnyen elfogadjuk, és beillesztjük az életünk megfelelő helyére. Szeretnénk, ha ez lenne a természetes. Csakhogy a rosszaknak is a helyükre kell kerülniük! Tetszik vagy sem, azok is részei az életünknek!

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” József tudja, hogy élete eseményei nem csupán az emberi síkon, az emberi tervek alapján zajlik. Van egy annál magasabb „tervezési szint”, ami felül tudja bírálni azt, és más, jobb irányt tud adni neki.

Sok mindennek kellett helyére kerülni József életében. A testvérei árulása igen nagy mélységekbe taszította őt. Az elején egy kiszáradt ciszternába dobták, majd pedig lelki értelemben is mélységeket járt meg. Csalódása a testvéreiben, a cserbenhagyás, félretaszítás átélése, azután rabszolgaként a kiszolgáltatottsága, megaláztatása, majd pedig a börtönben sínylődése – nehéz út lehetett.

A sok-sok fölöslegesnek tűnő vargabetű, a sok rossz, az emberi gonoszság: Hogyan tudnak ezek a helyükre kerülni? Hol a helyük? Mihez kezdünk mi a hasonló élményeinkkel? Amikor mélységesen csalódnunk kell valakiben, amikor átvágnak, megvezetnek, amikor hosszú időre tönkretesznek azzal, hogy rossz pályára állítják életünket; vagy amikor a lehető legrosszabbkor elveszítünk valakit, s így támasz nélkül maradunk… Mit mondunk ezekre? Kesergünk az élet igazságtalanságain? Esetleg Istent érezzük kegyetlennek?

József életszemléletében az a nagyszerű, hogy Isten tervei felől tudja nézni a vargabetűket és még az emberi gonoszságot is! Fentről, mert csak onnan áll össze a kép! Igen, nem kétséges, hogy rossz volt átélni, amikor kútba dobták, eladták, megalázták, – de így kerülhetett a mostani helyére! Így lett a fáraó első embere, mert Isten még a legkényesebb helyzetekben bölcsességet, tiszta látást adott neki. Kedvessé tette gazdái előtt. Így tudott rajta keresztül munkálkodni Isten, hogy „sok nép életét megmentse” a nagy éhínség idején.

Az ismert kínai példatörténetben a szegény parasztembernek egy napon elcsatangolt az egyetlen lova. Jöttek a szomszédok sajnálkozni: Jaj, milyen rossz dolog történt veled! „Rossz-e, ami történt, vagy jó, ki tudja?” – válaszolta ő erre. Pár nap múlva visszatért a ló, és magával hozott vadlovakat is. Megint jöttek a szomszédok: De jó dolog ez neked, mennyi lovad lett hirtelen! „Jó-e, ami történt, vagy rossz, ki tudja?” – mondta ő. Fia leesett az egyik vadló hátáról, és lábát törte: Jaj, milyen szerencsétlenség! „Rossz-e, vagy jó, ki tudja?” – mondta erre is. Nemsokára aztán háborúba vittek minden épkézláb fiút, az övé viszont otthon maradhatott: Milyen szerencsés vagy! „Jó-e, vagy rossz, ki tudja?”

Milyen könnyen rásütjük mi is a bélyeget egy-egy eseményre, és milyen egysíkúan ítéljük meg a dolgokat! Pedig biztosan vannak saját példáink is, amikor először valamit rossznak hittünk, mert rossznak tűnt, – de aztán változtak a körülmények, és lám, végül előnyünkre vált!

„Azt pedig tudjuk – mondja Pál apostol – hogy akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Rm 8,28). Isten senkinek nem tervez rosszat, a gonoszság nem Tőle származik. Tervében azonban még a rossz dolgok is szolgálhatják a javunkat! „Bizony, javamra vált a nagy keserűség.” Eljuthatunk mi is erre a felismerésre, amire Ezékiás király, aki halálos betegségéből felgyógyulva, szenvedéseire visszanézve tudta ezt Isten előtt kimondani (Ézs 38).

Akik szeretik Őt – hangsúlyozza az apostol – azoknak szolgálhat minden a javukra. Akiket az Úr elhívott, akik ragaszkodnak Hozzá, akik az Övéi, akik tudnak tervéről, akik engedik magukat vezetni Lelke által!

Hogy állunk mi ezzel a kérdéssel? Tudunk-e Őrá hagyatkozni, van-e bátorságunk engedni, hogy Ő irányítson, és ragadjon magával bennünket?

Kicsit olyan ez, mint a vitorlás kiszolgáltatottsága a szélnek! Pár napja a Kék Szalag tókerülő verseny izgalmas példákat mutatott erre. Az elején szélcsend volt, mindenki szélért imádkozott, mert anélkül bizony nem megy a hajó. Az energiát, a tolóerőt a szél adja. Aztán pár órával később megjött a viharos erejű szél, és bizony sok vitorlást menteni kellett a háborgó Balatonból, többen is feladni kényszerültek a versenyt. A vitorlás ki van szolgáltatva a szélnek.

Isten Lelkéről, vezetéséről is beszél ilyen hasonlattal az ige: „A szél fúj, amerre akar...” – Jézus mondja ezt Nikodémusnak az újjászületés titkát magyarázva (Jn 3). Isten vezetése úgy tud érvényesülni a mi életünkben, hogy kitárjuk magunkat előtte. Engedjük, hogy Lelke indítson, megragadjon, egy-egy feladatot fontossá tegyen.

Biztasson minket József példája is: Isten vezetése alatt valóban minden a javunkra szolgál. Tűnjenek bármilyen gonosznak, sötét színűnek a körülmények, akarjanak bármilyen rosszat is rosszindulatú emberek, Isten terve felülírhatja, és végül jóra fordíthatja azt!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára