Elfogadni a szenvedést

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap
Dátum: 
2011. július 10. 10:30
Alapige: 
Zsolt 35,17-28

Olvasmány: Zsoltárok könyve 35,1-16
Alapige: Zsoltárok könyve 35,17-28

„Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!
Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.
Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttuk!
Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!
Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.
Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.”

Kedves Testvérek!

A felirat szerint Dávid zsoltára. Az Úrasztalától felolvasott ige szorosan hozzátartozik a mai igénkhez. Hiszen ez az ige folytatása. A két rész így szinte elválaszthatatlan egymástól. Itt a zsoltáríró Istent kéri arra, hogy büntesse meg az ellenségeit, akik kinevetik, csúfolják, a háta mögött beszélnek róla.

Dávid Istenfélő és Istent dicsérő ember volt, de neki is voltak hibái. A hibái ellenére mégis nagy emberként gondolunk rá. Az egyik ilyen hibája az volt, hogy megtetszett neki Betsabé. Betsabé férjes asszony volt, ezért Dávid a férjét, Uriást a csatában az első sorba állította, mert tudta, hogy így Uriás bizonyosan meghal a csatában. Ez így is lett.

Ennek alapján gondolkodjunk el a mai igén, hiszen ezek alapján be kell látnunk, hogy Dávid a másik oldalon is állt. És ha jobban belegondolunk mi is pont ilyenek vagyunk. Be kell látnunk, hogy vannak helyzetek, amikor minket bántanak, és vannak olyan helyzetek is, amikor mi bántunk másokat. Így lehetünk a zsoltáros és az ellenség szerepében is.

De itt most Isten hozzáállása a fontos nehéz helyzeteinkhez. Hiszen a zsoltáros felteszi a kérdést: Uram meddig nézed el ezt? De még a zsoltár végén sem olvashatunk arról, hogy Isten jelen esetben megbünteti-e az ellenséget. Tudomásul kell vennünk, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor az Isten hallgat! Sokszor, amikor Istentől várunk segítséget és nem kapunk, akkor szokott előfordulni, hogy Isten létét is megkérdőjelezzük. Hiszen a bajban mi is sokszor feltesszük a kérdést: Hol van ilyenkor az Isten? Miért nézi el olyan sokszor a vádaskodást, a jogtalanságot vagy egyáltalán az emberi szenvedést?

A válaszadás két irányból lehetséges. Az egyik az, hogy Istennek sokszor célja van az emberi szenvedéssel. Nem mindig a szenvedő épülését szolgálva, hanem van, amikor mások életében lesz fontos a szenvedő fájdalma. Így beláthatjuk, hogy ha mi vagyunk a sértettek, akkor is van, hogy a történet nem rólunk szól. Velünk történik meg, de más hasznára válik így mi csak eszközök vagyunk.

A másik, pedig amikor a szenvedő életében történik változás, azzal hogy Isten nem tesz semmit. Úgy gondolom, hogy van, amikor kell az ember életébe az, hogy Isten néha elnézze a szenvedésünket. Azt, hogy jogtalanul szenvedünk. Hiszen így lehetünk alázatosabbak. Minél kisebbnek érezzük magunkat, annál jobban tudjuk az apróbb dolgokat értékelni.

Bár ott van az érem másik oldala, amikor az ember elfordul egyes esetekben Istentől. De mi mégis azt olvashatjuk a zsoltárban, hogy a zsoltáríró a gyülekezet közösségében magasztalja az Istent. Milyen érdekes kép ez. Nekünk sokszor eszünkbe sem jut, hogy a nehéz helyzetben Isten segítségét várva megálljunk egy pillanatra, és hálát adjunk az Istennek.

Megkérdezhetnénk, hogy vajon a legnehezebb pillanatokban volt-e olyan az életünkben, amikor nem az járt az eszünkben, hogy az Isten tegyen igazságot, hanem az is, hogy megköszönjük Istennek azt, hogy ad nekünk lehetőséget a félelemre és a bánatra, és oly sokszor elnézi az ellenünk elkövetett jogtalanságot. És így is erősíti lelkünket. Hiszen ahogy a mondás is tartja, ami nem öl meg, az megerősít.

De nézzük mi van akkor, amikor mi vétkezünk, amikor mi vádolunk másokat. Erre is gondolva hálával tartozunk azért, hogy akkor sem csap le ránk, amikor mi állunk a másik oldalon. Amikor mi bántunk jogosan vagy jogtalanul másokat. Hiszen ilyenek vagyunk. Minket is bántanak, mint a zsoltárost, de mi is bántunk másokat.

Hiszen tudhatjuk Dávidról, hogy ő is állt a másik oldalon. Őt is meg kellett volna büntetni. Ennek fényében mi sem tarthatjuk jogosnak azt, hogy Dávid az ellenségei elbukását kéri Istentől. De ilyen az ember. A másik ember szemében azonnal észrevesszük a szálkát, míg a magunk szemében még a gerendát sem vesszük észre.

De nézzük meg a zsoltárt egy másik szemszögből. Mi történt volna, vagy mi történne, ha Isten minden ilyen jellegű kérdést meghallgatna? Ha megtorolná a jogtalanságot? Azt hiszem, hogyha ez így lenne, akkor mi nagyon emberi módon viselkednénk. Akkor valószínűleg mi nevetnénk a másik baján. De ha Isten büntetne, akkor minket is meg kellene büntetnie.

Nem tudhatjuk, hogy az Isten milyen megfontolásból hagyja, hogy az emberi gyarlóság így eluralkodjon itt a földön. De nézve azt, hogy Jézus eljött, hogy megszabadítson bennünket a bűntől, hogy Isten népéhez tartozhassunk, ne kényelmesedjünk el és ne dőljünk hátra, azt mondva, hogy van megváltónk és így már nem is fontosak az emberi cselekedetek!

Hanem gondoljuk végig, hogy miben tudnánk változni azért, hogy méltóbbak legyünk arra, hogy Isten megígért országába valóban az érdemeinkért fogadhasson be. És próbáljunk úgy élni, hogy a nehéz helyzetekben az lebegjen a szemünk előtt, hogy az életünkben vannak próbák, amelyeket ki kell állnunk, hogy méltóbbak lehessünk arra, hogy Isten az ő országába befogadjon mindnyájunkat. Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

(Lukács 12,48)

Igehirdetések

2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25
2019.07.28.
Mk 12,34a

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára