Akarsz-e meggyógyulni?

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2011. június 26. 10:30
Alapige: 
Jn 5,6-7.19.24.46-47
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 5,1-18
Alapige: János evangéliuma 5,6-7.19.24.46-47

„Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és tudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem…
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van;…”

Ebből a történetből most leghangosabban szólaljon meg az a kérdés, ami akkor elhangzott egy beteg ember felé, amely Jézus személyében hangzott az egész megváltásra váró Izráel és az emberiség felé, ami hangzik azóta is, és megszólít ma minket: Akarsz-e meggyógyulni?

E történetben két nagyobb csoporttal találkozunk. Az egyik a szenvedő betegeké, akik gyógyulásra várnak a Betesda tavánál, a másik a „zsidók”, Izráel írástudóinak, papjainak csoportja.

Az első egy fürdő medencéje körül gyűlt össze: vakok, sánták, bénák, emberi nyomorúságban szenvedők sokasága. Ma ilyet csak kórházak súlyos baleseti vagy elfekvő osztályain látni csak. Jézus földi élete során sokszor találkozott betegekkel, de ebben a gyógyítás-történetben mégis van valami kivételes. Legtöbbször a betegek jöttek Jézushoz – vagy hozták őket egészséges szeretteik – gyógyulásért. Itt azonban nem a beteg jön és kér, hanem Jézus maga az, aki dönt arról, hogy ő segíteni, gyógyítani, megmenteni akar. Ő maga lép oda, és szólítja meg a beteg embert.

Azt teszi igazából, amit karácsonykor tett. A maga döntéséből, szeretetéből emberré lett, eljött erre a földre, közel lépett a beteg, nyomorúságos világhoz, emberhez, hogy megszólítsa, megmentse és életre gyógyítsa. Ugyanezt teszi, amikor hozzánk egyenként odalép. Mikor talán még nem ismertük, nem kértük, mégis mellettünk döntött, és gyógyítani akar.

Jézus odalép a beteghez, és feltesz neki egy furcsa kérdést: Akarsz-e meggyógyulni? Hát már hogyne akarna?! Hiszen azért fekszik itt!

Az evangélista említi is a legendát, amiben az a sok nyomorult reménykedik: Láthatatlan angyal zavarja fel a medence vizét időnként, s aki akkor elsőnek megmártózik, minden bajából kigyógyul. Éppenséggel lehetséges is, hogy a tavat gyógyvizű forrás táplálta, amely időszakosan felbuzogott, és egyes betegségekre gyógyítóan is hatott.

Itt most azonban nem Betesda vize a fontos, hanem az ember, aki majd négy évtizede szenved, aki most is a gyógyvíz mellett fekszik, és egyszer csak egy ilyen kérdést kap: Akarsz-e meggyógyulni?

Nem tudjuk, milyen lelkiállapotban hevert ott. Harmincnyolc éve ugyanabban… Reménykedett még, várta a csodát? Vagy már belefásult az évek során, és a szíve mélyén rég feladta? Az biztos, hogy ez a kérdés megérinti, és segít neki önmagának is feltenni őszinte kérdéseket.

Valóban, mit akarok, mire várok én itt? Hogyhogy még mindig itt fekszem? Mi itt, mi velem az igazi baj?

A kérdés talán megérint minket, keresztyén hívő, vallásukat gyakorló embereket is: Mit akarok, mit csinálok én itt? Hogyhogy még mindig itt tartok? Hogy még mindig ugyanabban kínlódom, még mindig ugyanazzal küszködöm már évek-évtizedek óta?! Még mindig ugyanaz a fájdalom, vagy talán ugyanaz a keserűség, régi félelem, aggodalom, szenvedély, bűntudat, erőfeszítések és a tehetetlenség érzése nehezedik rám.

Ez az emberiség, amelyhez Jézus gyógyítani jött, annyi megváltó akarás és jobbító szándék után is, még mindig ugyanott tart. Ugyanazok a háborúk, társadalmi igazságtalanságok, bűnös politikák…

Jézus kérdése segít ezt végiggondolni, és megfogalmazni azt is, hogy mi az igazi baj: Uram, nincs emberem! S ez nemcsak a beteg magányáról és elhagyatottságáról szól, nemcsak arról, hogy mi emberek társadalmi szinten is hajlamosak vagyunk közömbössé válni és elszigetelődni, hanem mindenekelőtt arról, hogy nincs ember, aki segítene, aki segíthetne rajtam. Sem más, sem én magam, nincs semmi pusztán emberi, ami segíthetne.

Saját nyomorúságainkban heverve reménykedünk-e még gyógyvizekben, gyógyító módszerekben és csodákban, vagy éppen saját emberi erőlködésünkben és igyekezetünkben? Reménykedünk-e még, vagy fásultan várjuk, hogy történjen végre valami? Vagy feleszméltet minket is Jézus kérdése, és észrevesszük Őt, aki ott áll az életünkben, megszólít, kérdez és embert panaszló nyomorúságunkra válaszol: Én vagyok az az ember!

Én vagyok a te embered. Az emberré lett Isten…

Jézus kérdése segített ennek a betegnek a saját szenvedéséből, a körülötte nyöszörgők panaszából feltekinteni, és Őrá figyelni. Képessé válhatott arra, hogy meghallja, és egész valójában befogadja az isteni parancsot: Kelj fel! És íme, az erőtlenségből erő lesz, a tehetetlenségből tett, és egy beteg-halott állapotból egészséges élet támad.

Nem véletlen, hogy Jézus szombatnapon cselekszik, azon a napon, amelynek a Törvény a megszentelését, megtartását parancsolja. A szombatnapi gyógyítás üzenete, hogy a Teremtő Úr, aki hat nap alatt megalkotta a világot, utána sem ment szabadságra! Ő szombaton is ad a világra megszülető életeket, gondoskodik, gyógyít, megszabadítani akar.

Jézusban az Atya cselekszik, Isten fáradozik a világ megváltásán. A Fiú teszi, amiért küldetett: újjáteremt! Gyógyít, bűnt bocsát, köteleket oldoz, falakat rombol, terheket emel le, megtisztít, életet ad. Ahogy az ige mondja: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme újjá lett minden!” (2Kor 5,17)

Végül röviden pillantsunk rá a másik csoportra, a farizeusok, törvénytudók, papok csoportjára! Ők nem betegek. Meg vannak győződve arról, hogy egészségesek, sőt hogy okosak és jók: ők tudják, mit parancsol a Szentírás, hogy mit akar az Úristen, ők erősek és köztiszteletben állók.

Amikor a Megváltó eljött erre a földre, és küldetett Izráel fiaihoz, akkor magát a népet kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni! Ők pedig nem fogadták be. Annyi történelmi hányattatás és oly mély messiás-várás után, mégis kínos és idegesítő nekik ez a kérdés! Kínos az Isten kérdését megtestesítő Názáreti Jézus maga.

Mert erre a kérdésre válaszolva el kellene ismerni, hogy beteg vagyok, erőtlen vagyok, minden vallásosságom és hitem ellenére bűnös, évtizedek óta ugyanabban a nyavalyában kínlódó, aki nem fújja kívülről és nem éli meg azt, amit Isten akar.

Pedig nem kell hozzá feltétlen testi kín vagy földi nyomorúság, amikkel Isten néha rákérdez az életünkre. Ha nyitott szívvel, Isten iránti igazi alázattal és szeretettel olvasnák, hallgatnák az Igét – Mózest, akire annyit hivatkoznak –, ha vallásosságuk nem éppenséggel önigazolás lenne, meglátnák, felismernék a Teremtő Isten Jézusban eljött Messiását, a bűnöktől romlott emberi létet újjáteremtő jelenlétét…

Bármelyik csoportban is ismerünk magunkra ebben a történetben, ma hozzánk is szól a kérdés: Akarsz-e meggyógyulni?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”   

(Lukács evangéliuma 12,48)

Igehirdetések

2020.08.02.
2Móz 33,17-18
2020.07.26.
Jn 15,5a.7-8
2020.07.19.
2Móz 20,2; Mt 22,36-40

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A jövő vasárnap, augusztus 16-án az istentiszten hálát adunk Urunknak az új kenyérért, úrvacsoraosztás azonban a vírushelyzetre való tekintettel nem lesz.
Kántorkoncert lesz ma este, augusztus 9-én, vasárnap 18 órakor a templomban Küronya Veronika, Sipos Csaba és Varga Áron szolgálatával. A belépés ingyenes, adományainkkal az Orgonaalapot támogathatjuk. Szeretettel várjuk a zenekedvelőket!
Zenés Áhítat lesz augusztus 17-én, hétfőn 18 órakor a templomban. Az igényes zenéről Gerencsér Zoltán (hegedű) és Németh Sándor (orgona) gondoskodik. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Elhunyt Mészöly József testvérünk 44 évesen, temetése augusztus 11-én, kedden 10 órakor lesz a református temetőben. Istenünk vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• A vírushelyzettel kapcsolatban: Az elmúlt időszak lazításai után az illetékesek újra kérnek mindenkit az óvatosságra, a védekezés szabályainak betartására. Ezért mi is újra kérjük a Testvérektől, hogy hozzunk és viseljünk maszkot, igyekezzünk tartani a 1,5 méter távolságot (kivétel egy háztartásban élők), valamint mellőzzük az érintéses köszöntést.
• A református temető kerítésére adománygyűjtést hirdettünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi támogatást!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára