Akarsz-e meggyógyulni?

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2011. június 26. 10:30
Alapige: 
Jn 5,6-7.19.24.46-47
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 5,1-18
Alapige: János evangéliuma 5,6-7.19.24.46-47

„Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és tudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem…
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van;…”

Ebből a történetből most leghangosabban szólaljon meg az a kérdés, ami akkor elhangzott egy beteg ember felé, amely Jézus személyében hangzott az egész megváltásra váró Izráel és az emberiség felé, ami hangzik azóta is, és megszólít ma minket: Akarsz-e meggyógyulni?

E történetben két nagyobb csoporttal találkozunk. Az egyik a szenvedő betegeké, akik gyógyulásra várnak a Betesda tavánál, a másik a „zsidók”, Izráel írástudóinak, papjainak csoportja.

Az első egy fürdő medencéje körül gyűlt össze: vakok, sánták, bénák, emberi nyomorúságban szenvedők sokasága. Ma ilyet csak kórházak súlyos baleseti vagy elfekvő osztályain látni csak. Jézus földi élete során sokszor találkozott betegekkel, de ebben a gyógyítás-történetben mégis van valami kivételes. Legtöbbször a betegek jöttek Jézushoz – vagy hozták őket egészséges szeretteik – gyógyulásért. Itt azonban nem a beteg jön és kér, hanem Jézus maga az, aki dönt arról, hogy ő segíteni, gyógyítani, megmenteni akar. Ő maga lép oda, és szólítja meg a beteg embert.

Azt teszi igazából, amit karácsonykor tett. A maga döntéséből, szeretetéből emberré lett, eljött erre a földre, közel lépett a beteg, nyomorúságos világhoz, emberhez, hogy megszólítsa, megmentse és életre gyógyítsa. Ugyanezt teszi, amikor hozzánk egyenként odalép. Mikor talán még nem ismertük, nem kértük, mégis mellettünk döntött, és gyógyítani akar.

Jézus odalép a beteghez, és feltesz neki egy furcsa kérdést: Akarsz-e meggyógyulni? Hát már hogyne akarna?! Hiszen azért fekszik itt!

Az evangélista említi is a legendát, amiben az a sok nyomorult reménykedik: Láthatatlan angyal zavarja fel a medence vizét időnként, s aki akkor elsőnek megmártózik, minden bajából kigyógyul. Éppenséggel lehetséges is, hogy a tavat gyógyvizű forrás táplálta, amely időszakosan felbuzogott, és egyes betegségekre gyógyítóan is hatott.

Itt most azonban nem Betesda vize a fontos, hanem az ember, aki majd négy évtizede szenved, aki most is a gyógyvíz mellett fekszik, és egyszer csak egy ilyen kérdést kap: Akarsz-e meggyógyulni?

Nem tudjuk, milyen lelkiállapotban hevert ott. Harmincnyolc éve ugyanabban… Reménykedett még, várta a csodát? Vagy már belefásult az évek során, és a szíve mélyén rég feladta? Az biztos, hogy ez a kérdés megérinti, és segít neki önmagának is feltenni őszinte kérdéseket.

Valóban, mit akarok, mire várok én itt? Hogyhogy még mindig itt fekszem? Mi itt, mi velem az igazi baj?

A kérdés talán megérint minket, keresztyén hívő, vallásukat gyakorló embereket is: Mit akarok, mit csinálok én itt? Hogyhogy még mindig itt tartok? Hogy még mindig ugyanabban kínlódom, még mindig ugyanazzal küszködöm már évek-évtizedek óta?! Még mindig ugyanaz a fájdalom, vagy talán ugyanaz a keserűség, régi félelem, aggodalom, szenvedély, bűntudat, erőfeszítések és a tehetetlenség érzése nehezedik rám.

Ez az emberiség, amelyhez Jézus gyógyítani jött, annyi megváltó akarás és jobbító szándék után is, még mindig ugyanott tart. Ugyanazok a háborúk, társadalmi igazságtalanságok, bűnös politikák…

Jézus kérdése segít ezt végiggondolni, és megfogalmazni azt is, hogy mi az igazi baj: Uram, nincs emberem! S ez nemcsak a beteg magányáról és elhagyatottságáról szól, nemcsak arról, hogy mi emberek társadalmi szinten is hajlamosak vagyunk közömbössé válni és elszigetelődni, hanem mindenekelőtt arról, hogy nincs ember, aki segítene, aki segíthetne rajtam. Sem más, sem én magam, nincs semmi pusztán emberi, ami segíthetne.

Saját nyomorúságainkban heverve reménykedünk-e még gyógyvizekben, gyógyító módszerekben és csodákban, vagy éppen saját emberi erőlködésünkben és igyekezetünkben? Reménykedünk-e még, vagy fásultan várjuk, hogy történjen végre valami? Vagy feleszméltet minket is Jézus kérdése, és észrevesszük Őt, aki ott áll az életünkben, megszólít, kérdez és embert panaszló nyomorúságunkra válaszol: Én vagyok az az ember!

Én vagyok a te embered. Az emberré lett Isten…

Jézus kérdése segített ennek a betegnek a saját szenvedéséből, a körülötte nyöszörgők panaszából feltekinteni, és Őrá figyelni. Képessé válhatott arra, hogy meghallja, és egész valójában befogadja az isteni parancsot: Kelj fel! És íme, az erőtlenségből erő lesz, a tehetetlenségből tett, és egy beteg-halott állapotból egészséges élet támad.

Nem véletlen, hogy Jézus szombatnapon cselekszik, azon a napon, amelynek a Törvény a megszentelését, megtartását parancsolja. A szombatnapi gyógyítás üzenete, hogy a Teremtő Úr, aki hat nap alatt megalkotta a világot, utána sem ment szabadságra! Ő szombaton is ad a világra megszülető életeket, gondoskodik, gyógyít, megszabadítani akar.

Jézusban az Atya cselekszik, Isten fáradozik a világ megváltásán. A Fiú teszi, amiért küldetett: újjáteremt! Gyógyít, bűnt bocsát, köteleket oldoz, falakat rombol, terheket emel le, megtisztít, életet ad. Ahogy az ige mondja: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme újjá lett minden!” (2Kor 5,17)

Végül röviden pillantsunk rá a másik csoportra, a farizeusok, törvénytudók, papok csoportjára! Ők nem betegek. Meg vannak győződve arról, hogy egészségesek, sőt hogy okosak és jók: ők tudják, mit parancsol a Szentírás, hogy mit akar az Úristen, ők erősek és köztiszteletben állók.

Amikor a Megváltó eljött erre a földre, és küldetett Izráel fiaihoz, akkor magát a népet kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni! Ők pedig nem fogadták be. Annyi történelmi hányattatás és oly mély messiás-várás után, mégis kínos és idegesítő nekik ez a kérdés! Kínos az Isten kérdését megtestesítő Názáreti Jézus maga.

Mert erre a kérdésre válaszolva el kellene ismerni, hogy beteg vagyok, erőtlen vagyok, minden vallásosságom és hitem ellenére bűnös, évtizedek óta ugyanabban a nyavalyában kínlódó, aki nem fújja kívülről és nem éli meg azt, amit Isten akar.

Pedig nem kell hozzá feltétlen testi kín vagy földi nyomorúság, amikkel Isten néha rákérdez az életünkre. Ha nyitott szívvel, Isten iránti igazi alázattal és szeretettel olvasnák, hallgatnák az Igét – Mózest, akire annyit hivatkoznak –, ha vallásosságuk nem éppenséggel önigazolás lenne, meglátnák, felismernék a Teremtő Isten Jézusban eljött Messiását, a bűnöktől romlott emberi létet újjáteremtő jelenlétét…

Bármelyik csoportban is ismerünk magunkra ebben a történetben, ma hozzánk is szól a kérdés: Akarsz-e meggyógyulni?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

(János 1,16)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban

Hálaadó istentisztelet a megújult toronyért és az új toronyóráért január 26-án, vasárnap fél 11-kor a templomban – szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
• Elhunyt Czvitkovics Lajosné (Róka Irma) testvérünk 92 esztendős korában. Temetése január 24-én, pénteken 10.45-kor lesz a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára