Kéréseinkkel Isten elé

Alkalom: 
Rogate vasárnap
Dátum: 
2011. május 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 11,9
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 11,5-13
Alapige: Lukács evangéliuma 11,9

„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”

Biztosan előfordult már velünk, hogy az éjszaka kellős közepén, valami egészen lehetetlen időpontban ébresztettek fel. Megszólalt a csengő vagy a telefon, és mi azt reméltük, ez is csak az álom része, de lassan rá kellett döbbennünk: Vége az alvásnak, ki kell kászálódnunk az ágyból, hogy megnézzük, ki keltett fel, és mit akar tőlünk.

Jézus az előbb hallott példatörténetben is valami hasonló helyzetet ábrázol. Éjfélkor állít be barátjához valaki, hogy kölcsönkérjen három kenyeret a váratlanul érkezett vendégének.

A mi magyar körülményeinkhez mérve meglehetősen furcsa ez a helyzet, de jó, ha tudjuk, hogy Jézus teljesen reális képet rajzol. A korabeli Palesztinában egyáltalán nem volt ritka az ilyen késői vendég. A forróság miatt a gyalogos vándorok naplemente idején indultak útra, s ha valami közbejött, vagy kicsit elszámolták magukat, könnyen kialakult pár órás csúszás az érkezésben. Az is lényeges, hogy a keleti világban a vendégnek különös tisztelet járt, étel nélkül fogadni igen nagy szégyen volt. Nem csak annak az egy családnak, hanem az egész település közösségének! A három kenyér is kicsit túlzónak tűnhet, de ne magyar kenyerekre gondoljunk. Lapos, kb. 20 cm átmérőjű kenyérlepényeket sütöttek, s abból bizony illett hármat a vendég elé tenni.

Jézus példájában a felébresztett barát először morgolódik, de aztán nyilván segíteni fog. „Ki az közületek” – kérdezi Jézus az elején – aki hasonló helyzetben nem kel fel, és nem ad kenyeret a kérőnek? S a válasz kimondatlanul is nyilván az: Senki! Nincs olyan, aki ne segítene. Lehetetlen, hogy valaki egy ilyen helyzetben elutasítaná barátját.

Jézus ezzel a mi hitéletünk egyik kulcskérdéséről tanít: az imádkozásról. Ez a keresztyén hit számára olyan, mint a levegővétel: e nélkül nincs élet.

Az imádság a legalapvetőbb kommunikációs csatorna Isten és közöttünk. Az imádságnak van egy emberi oldala, hiszen elindul tőlünk egy kérés vagy kérdés, és van egy Isteni oldala, ahová megérkezik, s kapunk rá valamilyen választ. Erről a két oldalról szólnak Jézus szavai: „Kérjetek és adatik, keressetek és találtok.”

Az imádság emberi oldalával kapcsolatban Jézus a legelemibb dologra bátorít: Mivel vannak szükségleteink, ezért tehát merjünk kérni! Merjünk bizalommal odafordulni Istenhez!

A bajba került barát is talán szorongva indult el kölcsönkérni, hiszen érezte, mennyire alkalmatlan az időpont. Mégis elindult, és valószínűleg tisztában volt azzal, hogy a barátja nem fogja elutasítani. Felvállalta, hogy ő most „tolakodó”, mert szükségben van!

Nagyon érdekes része a példázatnak, hogy a barátja tolakodása miatt fog segíteni a felébresztett barát. Kifejezetten azt hangsúlyozza Jézus, hogy nem is a barátságra tekintettel, hanem a „tolakodása miatt” adja meg neki, amit kér tőle.

Ha az imádságra gondolunk, Istennel kapcsolatban ez a „tolakodás” a mi gyermeki bizalmunk lehet. Fel kell vállalnunk ezt a „tolakodást”, tudnunk kell ilyen bizalommal menni mindenféle örömünkkel, bajunkkal, kérésünkkel Istenhez!

A barát tolakodásában az a kitartás is benne van, hogy megtesz mindent, ami csak rajta múlik! Elindul, felvállalja a kellemetlenkedést is, hogy enni adhasson váratlan vendégének!

Az imádság nem rendelés, amit leadunk Istennek mint valami pincérnek, aztán várjuk a sültgalambot. Mint a viccben az az ember, aki éveken át imádkozott lottónyereményért, de a szerencse mindig elkerülte. Végül bosszúsan így imádkozott: Elegem van, Uram! Hiába bíztam benned, mégsem hallgattál meg! Mire az Úr így válaszolt: Nekem is elegem van, mert évek óta hiába várom, hogy vegyél egy szelvényt, de még ezt sem tetted meg!

Vizsgáljuk meg magunkat: Megvan-e bennünk ez a jó értelemben vett „tolakodás”? Az a bizalom, hogy Istenhez bármikor odafordulhatunk kéréseinkkel! Az a bizalom, ami a gyermekben is megvan, és nem kérdőjelezi meg édesanyja szeretetét. Tudja, hogy nem kap tőle rosszat, hanem azt, amire igazán szüksége van.

Ezzel aztán el is értünk az imádság isteni oldalához, az ima meghallgatásához. „Kérjetek, és adatik.”

Minden megadatik? Bármi megadatik? Kérjünk Istentől lottó főnyereményt? Mit ad meg nekünk Isten, hogyan hallgatja meg imádságainkat?

Nyilván minden imát meghallgat, de nem mindent teljesít! Vagy nem úgy teljesít, ahogyan azt mi kértük, vagy szerettük volna!

Nem véletlen, hogy ahol az imádság meghallgatásáról olvasunk az Újszövetségben, ott szűrőkről is hallunk! „Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” – mondja Jézus. Itt a szűrő az, hogy a kéréseink rajta keresztül érkeznek az Atyához.

Ebben az igében is van beépített szűrő. „Ha tehát ti tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik.” Vagyis jó ajándékok, amiket a Lélek által kérhetünk.

Egyáltalán nem biztos, hogy mi csak olyat kérnénk, ami valóban jó nekünk, hiszen sokszor a saját helyzetünket sem tudjuk jól megítélni! Lehet, hogy mi rosszat kérnénk magunknak, vagy átkot másoknak. Lehet, hogy egyik ember esőt kér, mert porzik a földje, míg a másik ugyanoda napsütést, mert pikniket tervez a családjával. Isten nem ilyen szinten nézi a mi kéréseinket.

Ő a mi valódi szükségleteinket nézi! Jó ajándékokat akar adni Szentlelke által. Csak olyanokat, amik valóban hasznunkra vannak! Nem mérget, nem gagyit, nem bóvlit, csak olyat, ami igazán a segítségünkre van.

Ez bátorítson bennünket a példázatbeli barát tolakodó bizalmára, amellyel Istenhez mint barátunkhoz fordulhatunk! Kérjük Tőle az ének szavaival:

„Hinni taníts, Uram, kérni taníts,
Gyermeki nagy hitet kérni taníts…”
(479. dicséret)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára