Örüljetek az Úrban!

Alkalom: 
Misericordias Domini vasárnap
Dátum: 
2011. május 8. 10:15
Alapige: 
Zsolt 89,2.16
Audio: 

Olvasmány: Zsoltárok könyve 89,2-4.6.9.14-17
Alapige: Zsoltárok könyve 89,2.16

„Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké,
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani,
amely orcád világosságában járhat, Uram!”

Az óegyház beosztása szerint a mai vasárnap az Isten kegyelmes voltáról szóló bizonyságtétel napja. Nevét (Misericordias) éppen ez a zsoltár adja. Soraiból árad a szentíró boldogsága, mélységes öröme. Szinte megjelenik előttünk a zsoltár szerzője, látjuk örömteli arcát, gesztusait, halljuk szavát, boldog énekét. Mindig jó olyan emberrel találkozni, akiből árad a derű, valahogy nekünk is jó kedvünk támad tőle.

De ebből a zsoltárból ránk tekintő ember boldog arca egyszersmind kérdez is minket: Milyen a mi arcunk? Mit láttunk ma reggel a tükörben, mi sugárzik rólunk? Mi látszik a ma emberének, szeretteinknek, szomszédjainknak, honfitársainknak az arcán? Mi van bennünk?

Van-e ilyen mély örömünk, aminek a jó ízét nem vehetik el a mindennapok bosszúságai, keserűségei, kisebb-nagyobb feszültségei? Vajon mi tudunk-e – ha nem is ujjongani, de legalább – beszélni az örömünkről, életünk áldásairól a panasz szavai nélkül? A panasz testi-lelki nyavalyáinkról könnyen kiszakad belőlünk, még a médiából szóló hírek is inkább a rosszról szólnak. Nem is kell a valóságot átfesteni, aggodalmainkat és gondjainkat letagadni, persze. De az örömeinkről beszélünk-e?

A felénk áradó zsoltárének minket kérdez: bennünk van-e dal? Dúdolunk-e – ha csak belül is – boldog dallamokat, vagy elnémít, szavunkat veszi a bosszúság, aggodalom, feszültségek, csüggedés? Lehet-e egyáltalán ebben a mai világban, a testi-lelki próbákat és kudarcokat hozó mindennapokban olyan önfeledten ujjongó, mélységesen boldog az ember, mint ez a zsoltáros?

Jó, ha tudjuk, hogy 89. zsoltár egyike a babiloni fogság idején született zsoltároknak! Olyan ember írta tehát, akinek minden oka meg lenne a panaszra, kesergésre! Hazáját ellenség pusztította el, templomát lerombolták és felégették, népét messzi földre fogságba hurcolták el, és nem tudni lesz-e szabadulás valaha is.

Sőt, a zsoltárt egészében olvasva látjuk, hogy ez a szerző nem rózsaszín ábrándokban él, hanem nagyon is reális. A 39. verstől helyet kap énekében a panasz, a fájdalom, a megalázottság és reménytelenség is.

Mégis, mindezt az utolsó versben azzal zárja, hogy: „Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen!” Mégis! Mégis győz az öröm a fájdalom felett, a remény az elkeseredés felett! Ez a „mégis-öröm” teszi valóságossá, hitelessé a zsoltáros bizonyságtételét. Ez a „mégis-öröm”, ami a soraiban ott lobog és ragyog, ez a mi hitünknek, keresztyén vallásunknak is egyik legfontosabb része, lényege. Boldogan, mély békével a szívben örülni, Istent magasztalni, bármit is hoznak a mindennapok.

De hogyan lehetséges ez, hogyan lehetünk képesek erre, mi ennek a titka?

Éppen erről beszél az ige, ezt mutatja meg nekünk: a boldog emberi arc mögött ott ragyogó kegyelmes Isten-arcot! A „szövetséget kötöttem választottammal” (4. vers) ígéretét és bizonyosságát. Hogy lehet „orcád világosságában járni, Uram”!

Isten nélkül az ember magányos – élete történéseinek, jónak-rossznak a kiszolgáltatottja, félelmek, görcsök, kudarcok, sötét gondolatok prédája.

De lehet ugyanezeket a mindennapokat úgy megélni, hogy reggeli ébredéskor ebbe a kegyelmes Isten-arcba néz bele a nyíló szemünk, hogy jelenlévő szeretetének világosságában fürdünk a nap apró és nagyobb dolgai közepette, és elalváskor az Ő békességet adó tekintetében nyugszik meg utolsó pillantásunk.

Isten nélkül csak „sors”-unk van, melyet véletlenek, szerencsék vagy balesetek, saját ügyeskedésünk vagy hibáink, mások segítő vagy romboló tettei alakítanak.

De akinek Istene van, az Ő arcának világosságában megláthatja életében a mennyei Atya tetteit, bűnbocsátó hűségét. Azt, hogy kiválasztott és igent mondott rám, hogy szövetséget kötött, és megígérte, hogy nem marad el tőlem, hanem velem van minden nap a világ végezetéig. S hogy az Ő élet-szövetsége a halálon túl is tart!

Valóban boldog ember az, aki TUD Istennek ujjongani. Akinek a Szentlélek által adatik a hit ajándéka, mert a hit képes meglátni az Isten arcát, fényét és melegét megérezni, felfedezni kegyelmes tetteit, mindenható jelenlétét az életben, a teremtett világban, a körülvevő és velünk történő valóságban. Még a csalódásokban, kudarcokban is…

Boldog, aki tud ujjongani, és meg is teszi! A zsoltáríró belső öröme kiárad a szavain, bizonyságtételén keresztül. Ez nagyon fontos! Fontos, hogy mi is megtegyük, mert másokat formáló és önmagunkat is alakító ereje van.

Kezdjük el kimondani – először talán csak legbelül – az Istenben való örömünket! Kezdjünk el imádságainkban legalább annyi hálát adni, az apróbb vagy nagyobb áldásokat elsorolni, megköszönni, mint amennyi panasz és kérés felfakad belőlünk! Kezdjünk el Isten jóságáról, kegyelmes jelenlétéről beszélni! Legalább önmagunknak és Neki.

Először is mert így tapasztalhatjuk meg a zsoltáros örömét. Mert nagyon igaz ez a kétsoros vers: „Árnyék mögött fény ragyog, amire nézek, az vagyok.” Amit meg tudok vagy meg akarok látni, az bizony formál engem. Tanulgathatunk, Testvérek, mindenért hálát adni, sok csapás helyett sok áldást meglátni, és megélhetjük azt, amiről Pál apostol beszél: „Örüljetek az Úrban mindenkor!”

Másodszor pedig azért, mert a megélt belső öröm és békesség – nagy ujjongás vagy hangos szavak nélkül is akár – a leghangosabban hirdeti mások számára is az Istent a LÉTben felismerő, Benne hívő, arcának világosságában járó élet boldogságát.

Legyen mindannyiunké ez az elvehetetlen öröm, amit a költő József Attila így fogalmaz "Isten" című versében:

„Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem –
tetten értem az én szívemben."

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára