Édesanyák vasárnapja

Alkalom: 
Quasimodogeniti vasárnap - Édesanyák vasárnapja
Dátum: 
2011. május 1. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zsolt 71,5-6

Olvasmány: Sámuel 1. könyve 1,1-12
Alapige: Zsoltárok könyve 71,5-6

„Mert te vagy az én reménységem, ó Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dícséretem szüntelen.”

Anyák Napja van, az Édesanyák Vasárnapja. Ma minden jóérzésű ember az édesanyjára gondol. Ha teheti, ezt virággal, kedveskedéssel, simogatással is kifejezésre juttatja. Ha nem teheti, mert az édesanya messze van földrajzilag, akkor telefonál. Ha pedig már telefonálni sem tud Neki, mert ez a legdrágább Asszony elment odaátra, akkor csendben, befelé folyó könnyekkel mond egy imát: Uram! Áldd meg az Édesanyámat, ott ahol van, az angyalok között! Nem tudjuk, hogy mit mond a mi mennyei Atyánk erre az imádságra, de azt tudjuk, hogy Őt, az Édes Jó Anyát már régesrég megáldotta. Akkor, amikor Ő egykor nekem életet adott.

Anyaként életet adni annyi, mint áldottként szolgálni az Urat. Ezért mondták eleink olyan szépen, hogy az anya, aki gyermeket vár: áldott állapotban van. Hát persze! Az anya, aki arra a méltóságra hívatott el, hogy Isten áldását hozza a világra - áldott. A gyermekében, a gyermeke által. Áldást hozott ugyanis a Nemzetnek, áldást a Hazának, áldást az Anyaszentegyháznak. Az édesanya méltó, hogy azt mondjuk Rá: áldott. Így lett áldott Jézus anyja, Mária s így áldott ma is minden édesanya. Ezért e nap az Édesanyák Vasárnapja! Keressük majd a Szentírásból ennek a napnak igei üzenetét. De elébb lássuk, honnan is van nekünk ez az ünnep?

Ritkán esik szó arról, hogy az anyák megünneplésének története sok évszázados múltra tekint vissza. Már az ókori Görögországban összekötötték a tavasz és az édesanyák ünneplését. Minden bizonnyal azért, mert mindkettő – az anyaság és a természet megújulása is – az életről szól. Az ókorban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt minden édesanyának a tiszteletére.

Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók ekkor szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék.

Az Anyák napja a 20. században már elterjedt ünnepnappá vált, Európában 1911 óta tartjuk számon. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Ez az ünneppé nyilvánítás valamivel az első világháború kitörése előtt sikerült. S nem sokkal ezután számtalan anyának, nagymamának iszonyú szenvedéseket és pótolhatatlan veszteségeket okoztak a világháborúk…

A mai családoknak szintén van miért aggódni… Ugyanakkor mégiscsak az öröm és hálaadás napja ez! Áldott legyen az Isten a szépen szerető, élni és bízni tanító édesanyákért, akik fényt és meleget varázsolnak, Isten országát hozzák el családjukba – akkor is, ha kint vihar tombol, s szívük a fájdalomba és a fáradtságba sokszor beleremeg!

Így lássuk: milyen igei üzenetet is küldött nekünk Isten Szent Lelke erre a napra!

Az istentisztelet elején olvasott igeszakaszban egy ókori édesanya Anna áll előttünk. Férjével Elkánával békességben élnek, bár Anna Elkánának nem az egyetlen felesége s ráadásul meddő. Ez a tény nagyon bántja Annát. Férje vígasztalgatja e szavakkal: „Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” Aztán Anna fogadalmat tesz: „Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom...”

Óriási dolog! Hatalmas hit kell az ilyen imádsághoz! Ki az, aki ma - esetleg hasonló helyzetben - így, ilyen felelősen tud imádkozni? Manapság a legtöbben még a kereszteléskor tett fogadalmat se tartják be, hogy a gyermeket hitben fogják nevelni.

Anna tehát fogadalmat tesz és utána pedig nyomban csoda történik. A teremtő Isten, aki bezárta Anna méhét, meg is tudja azt nyitni. És bár ma tovább nem olvastuk a történetet, de azért köztudott: fiút szül Anna, megszületik Sámuel s mivel anyja megtartja az Istennek tett fogadalmát, Sámuel az Ószövetség egyik legkiemelkedőbb prófétája lesz. Ez ilyen egyszerű: megfogadok valamit Istennek, aztán azt betartom és utána jönnek az áldások. Míg fogadalom hiányában, vagy ami még rosszabb, a fogadalom megtartásának hiányában meg jön az ellenkezője.

Így van ez törvényszerűen az anya-gyermek kapcsolat összefüggésében. Ezt Anyák Napján bűn lenne elhallgatni!

Annál is inkább, mert ahogy alapigénkben hallottuk a zsoltáros bizonyságtételt: „te vagy az én reménységem, ó Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dícséretem szüntelen.” Ha valakinek gyermekségétől fogva Isten a reménysége és a bizodalma, az többnyire az édesanyjának köszönhető. Ha valaki születésétől fogva Istenre támaszkodik és tudva tudja, hogy nem „véletlenül" jött a világra, hanem maga az Úr vonta őt ki anyjának méhéből, az dicsőíteni fogja Istent egész életében. Az imádkozó, és gyermekét is imádkozásra buzdító édesanya boldog édesanya.

Nem azért, mert gyermeke minden nap habostortaként éli meg az életet. Hanem azért, mert az imádkozó édesanyának megadatik a sikerélmény, hogy észrevétlenül átplántálja napról-napra növekvő gyermekének szívébe az Isten iránti alázatot, amely átsegíti őt a legnehezebb akadályokon, megpróbáltatásokon is. Az imádkozás légkörében felnevelt gyermek is szemben találja magát az élet nehézségeivel, küzdelmeivel. De közben folyamatosan érlelődik, megacélozódik benne a boldogító hit.

A kérdés most már csak az így Anyák Napján: ki az a mai édesanyák közül, aki így él? Ki az az édesanya, aki Istenbe s szent Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hitben neveli gyermekét? A kérdésre a választ ki-ki maga tudja.

Azonban egy biztos, a következő generációk hitre való nevelését az édesanyák munkája kell, hogy megkezdje, csak az után tud a gyermek Jézus Krisztus szolgálatába állni az egyházban bármilyen téren is. Mivel irodalom és művészet kedvelő vagyok engedjék meg hogy felolvassak zárásként egy számomra nagyon kedves verset.

 

Emődi Tamás: Anyám keze

Anyám kezére gondolok :
- E kéz fehér és keskeny
Ilyen csendes bús női kéz
Itt nincs is erre Pesten.
Közelről szembe sem tűnik,
Csak így, ha messze nézek
Így messze tisztán látom én
A formáját e kéznek.
Olyan szelíd és gyenge kéz,
Áttetsző, mint az este,
Templom fülkébe látni csak
Párját üvegre festve,
Ilyen kézzel tart misztikus
Rózsát a boldog angyal
Szent képeken, színezve lágy
Bársonnyal és arannyal.
Anyám kezére gondolok:
Be lankadt, ó be fáradt,
Hányszor stoppolta meg lyukas
Harisnyám és ruhámat,
A pertlim hányszor fűzte ki,
Ha rá görcsöt kötöttem,
Hányszor fésülte meg hajam,
S én hányszor ráütöttem.
Viaszból megmintáztatom
E kéz formáit egyszer,
Az ágy mellett fog állani majd,
Mint oltárfőn a kegyszer,
És este lefekvés előtt,
Ha megvetik az ágyat,
Kezet fogok csókolni én
Mindig az anyámnak.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Női konferenciára hívogatjuk szeretettel az asszonytestvéreket, ami november 22-24-én lesz Móron, a Szolgáló Szeretet Házában!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Jákói Lászlóné (Bakos Judit) testvérünket, aki 81 esztendősen hunyt el. Temetése november 8-án, pénteken 13 órakor volt a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztalását kérjük!
• A Pápai Református Gimnázium diákjai szolgálnak közöttünk december 1-én, advent 1. vasárnapján, igét hirdet Varga Lívia lelkész, vallástanár. Adományunkkal az iskola működését támogatjuk. Vendéglátásukra szeretettel fogadunk sütemény felajánlást.
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára