"A te egyetlenedet, akit szeretsz..."

Alkalom: 
Judica - Böjt 5. vasárnapja
Dátum: 
2011. április 10. 10:30
Alapige: 
Zsid 11,17-18; 12,1-3
Audio: 

Olvasmány: 1Mózes 22,1-13
Alapige: Zsidókhoz írt levél 11,17-18; 12,1-3

„Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, … Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet … Gondoljatok rá, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”

Böjti időben vagyunk, ami a keresztyén ember számára az önvizsgálat, a bűnbánat, az önátadás, a gyakorlatban az önmegtagadás, lemondás időszaka. A Biblia egyik legkeményebb és legmélyebb lemondás-története Ábrahám útja a Mórijjá hegyére.

Amit mutat, az tényleg nem az a mosolygó, gügyögő Isten-kép, akit a világ szeretne látni a karácsony szentimentális díszletei közt a kisdedben, vagy szeretne képzelni egy mindig megbocsátó, bármikor – ha baj van – elővehető kedves, joviális őszszakállú bácsiként.

Ez egy nehéz történet, ami kifejezetten nekünk, hívő embereknek szól. Akik ismerjük Istent, megtapasztaltuk már számtalanszor életünkben az Ő szeretetét, hogy milyen jó, ha „barátjaként” járhatunk e földön, mint egykor Ábrahám. Ez az ige nem a hitetlen embert és a könyörtelen Istent állítja elénk, hanem a hívő embert és a próbákban ránk kérdező Istent.

Az Úr Ábrahámtól az egyetlenegyet, a szeretettet, a fiát kéri el. Azt, aki nemcsak öregsége öröme, apai szívének drága kincse, hanem aki az Istentől kapott ígéret örököse, hordozója is! Amikor Ábrahám Háránból elindult, Isten a múltját kérte tőle el. Ott kellett hagynia a kényelmes várost, a létbiztonságot, a rokonságot, a gyökereket. Mindezt azért az ígéretért, hogy Isten vele lesz és megáldja, hogy a múlt helyett jövőt, fiat kap, és a tőle származó utódok nagy néppé és e világnak áldássá lesznek.

Ezért Izsák nemcsak a drága gyermek, hanem Isten ígéretének, valóságos szeretetének kézzel fogható jele is! A megtestesülése az Úr kegyelmének, talán a megragadható, megtapasztalható isteni jelenlét maga! És most ennek, a jövőnek is az elengedését kéri az Úr Ábrahámtól.

Mindegyikőnknek van „egyetlene”, a legértékesebb, legszeretettebb, amihez-akihez legjobban ragaszkodunk. Alkotó részei, alapjai az életünknek! Amit-akit talán éppen Isten megtestesült jóságának látunk, s ha elveszítenénk, a hitünk, az Úrral való kapcsolatunk is belerendülne.

Ezzel a történettel Isten éppen erre kérdez rá: Fel tudnád-e áldozni, le tudnál-e mondani, el tudnád-e engedni, s tudnál-e engem azután is, e nélkül is szeretni? Milyen erős a hited, és mennyiben függ mindattól, amid-akid van? (Ahogyan Jóbról mondta a Sátán az Úrnak: Nem véletlenül fél Téged, hiszen gazdagon megáldottad!)

Vajon életed minden gazdagságáról, amit a magadénak, a tulajdonodnak, a küzdelmekkel elértnek, a munkával megérdemeltnek, a mélyen szeretettnek élsz meg, tudod-e, hogy csak Isten ajándéka? „Mid van, amit ne kaptál volna?!”

Jó lenne azt tudni vallani, hogy le tudunk mondani a világról, kedveseinkről, múltunkról és jövőnkről, birtoklásunkról, mert mindenekelőtt Istenhez tudjuk és akarjuk kapcsolni az életünket! De hát milyen Istenhez?! Aki a legkedvesebbet elveszi? Lehet-e még tovább is szeretni ezt az Istent, lehet-e bizalmam benne?

Ez a nagyon mély és őszinte történet segít nekünk megérteni, hogy az Úrnak minden próbája felénk egy-egy mély és őszinte kérdés. Szembesít önmagunkkal, leveszi álarcainkat, és megmutatja azt, amit magunktól talán nem tudnánk vagy nem is akarnánk látni: mi van igazán bennünk…

Van-e hited, vagy csak megszokott vallásosságod? Mennyire lettek számodra Istennél fontosabbak életed drága, szeretett ajándékai? Ismered-e, szereted-e Istent úgy, hogy minden esemény és körülmény közepette bízni tudj benne? Ha élethelyzeteidben – szakadék fölött – nincs más, csak az Ő keze, hited milyen erős? Bele tudsz-e kapaszkodni, megtart-e vagy lezuhansz?

Döbbenetes és csodálatos, ahogyan Ábrahám végig abban a hitben-bizalomban van, hogy „Isten majd gondoskodik”! Amikor Izsák rákérdez arra, hogy itt a fa, a tűz, de hol az áldozati bárány, azt feleli: Isten majd gondoskodik. S nem kegyes hazugság ez, hanem mély hitvallás! Bár Ábrahám már meghozta döntését, és kész Istennek áldozni a fiát, mégis képes végig úgy látni az Urat, mint szerető és gondviselő Istent!

Valóban ezt jelenti hinni. Engedelmeskedni tudni, elfogadni Isten akaratát, még akkor is, ha nem tudom kifürkészni értelmét, célját. Túllátni tudni a napi nyomorúságokon, próbákon, s kimondani őszinte hittel, ahogy Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik!

Hogy ennek a történetnek mi a vége, először csak Isten tudja. De Ábrahám rábízza magát, nemcsak vakon, de látón is: a kilátástalanságból kilátva a Gondviselő, Kegyelmes Istenre. Így döntése és cselekvése nem hirtelen fellángolásból, lelkesedésből fakad, hanem kitart Beérsebától Mórijjáig, három napon át. Lélekben megfáradva nem csügged el, ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja.

A három napi gyötrelmes engedelmességben Ábrahám valóságosan feláldozta a maga akaratát, apaságát, terveit az Úrnak. Az áldozat életodaadás Istennek, és ő ezt hittel bemutatta, még mielőtt felért volna a hegyre.

Isten pedig egy pillanatra sem szenvtelen szemlélődő, megalázkodást váró kényúr! Ő is cselekszik, mégpedig sokkal hamarabb, mint barátja Ábrahám. Amit Ábrahámnak át kellett élnie, csak próba volt, vége. S mi, az Újszövetség népe már annak a bizonyosságában élünk, hiszünk, engedelmeskedünk és tartunk ki, hogy ha sokszor nem is értjük Őt, de egyszer csak Isten megjelenik, megmutatja útjait és szeretetét.

Hiszen az igazi áldozat a kos lett: Isten az, aki kiszemeli és odaadja az áldozatot Ábrahám helyett. Mi pedig tudjuk, hogy ez a kos, és minden más ószövetségi áldozat, kire mutat, kinek az előképe: Isten Egyetlenjének, Fiának, Jézus Krisztusnak!

Mikor a földi apa elindult Mórijja felé, a mennyei Atya már évezredek óta ment a maga mórijja-útján, hogy feláldozza Egyszülött Fiát Ábrahámért, Izsákért, mindannyiunkért. Ezt a szeretetet érezte, „látta” Ábrahám a maga útján, ezt a szabadítást várta, hitte, és ezt kell nekünk is hinnünk a mi mórijja-utainkon, életpróbáinkban: Isten gondoskodik. Isten gondoskodott az áldozatról.

Gondoljunk Krisztusra – ahogy az ige mondja –, aki vállalta a keresztet, irántunk való áldozathozó szeretetből. Izsák is vitte a fát a hátán fel a hegyre, de nem tudta, hogy őt teszik majd fel rá. Jézus is vitte a fát a hátán fel a Golgota hegyére, tudva, hogy Ő kerül fel rá. Hogy ezért jött erre a földre, hogy önmagát odaadja értünk.

Ebbe a kegyelmes szeretetbe hittel kapaszkodva járjunk mi is a saját próbáinkban, és készüljünk Nagypéntek és Húsvét ünnepére!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára