Jónás próféta jele

Alkalom: 
Reminiscere - Böjt 2. vasárnapja
Dátum: 
2011. március 20. 10:30
Alapige: 
Mt 12,39
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 12,38-42
Alapige: Máté evangéliuma 12,39

„…nem adatik más jel, csak a Jónás próféta jele.”

Ki ne hallott volna közülünk a Japánban nemrég pusztító földrengésről? Földrengésről, egész városokat elsöprő szökőárról, sok ezer ember halálának tragédiájáról. Azután néhány napja a földi életet is befolyásoló napkitörésekről, majd a bolygónkat szabad szemmel is láthatóan, kivételes mértékben megközelítő Holdról, a „szuperholdról” hallottunk híradásokat.

Rendkívüli természeti jelenségekről értesülünk, tapasztaljuk hatásukat, s ez sokakat megrettent, az utolsó idők jeleinek vélik, vagy legalábbis felfigyelnek rá. Az érzékenység a jelekre, különleges jelenségekre nem csak az ókori, középkori, de a mai embernek is jellemzője.

A „jelek”, a csodás-félelmetes jelenségek újra fontosak lettek a saját bizonytalanságával, félelmeivel, hitetlenségével küszködő jelenkori ember számára. Felteszi magának a kérdést: Mi lehet az igazság, mi vár ránk valójában, egyáltalán kinek mit higgyünk el?

Jézus kérdezői a történetben ugyanígy akarnak bizonyosságot adó jelet. Azt akarják, hogy a látható, a kézzelfogható, a megtapasztalható döntsön helyettük – kétségeik ellen, hitük helyett. Jézus pedig erre a kérésre mond nemet: Nem adatik más, csak a Jónás jele!

Jónás próféta történetét jól ismerjük.

Isten megszólítja őt, és Ninivébe küldi, hogy ott ítéletet hirdessen, és megtérésre hívja a bűnös, pogány várost. Jónás azonban elmenekül a feladat elől, és az ellenkező irányba tartó hajóra száll. Szeretné megúszni a népszerűtlen küldetést, de Isten nem engedi őt. Hatalmas vihart bocsát a tengerre, amely aztán egy pillanat alatt elül, mikor az isteni beavatkozást felismerő tengerészek az engedetlen prófétát tengerbe dobják.

Az odarendelt nagy hal pedig elnyeli Jónást. Három nap és éjszaka a mélységben, sötétségben, reménytelenségben, halálban. De Isten parancsára a hal kiköpi a prófétát a partra. Újra előtte a feladat, a lehetőség, s most Jónás engedelmeskedik, és elmegy Ninivébe Isten szavát hirdetni. Az istentelen, pogány, bűnös város pedig őszinte bűnbánatot tart, és megtér.

Jézus ezt a történetet állítja jelként, csoda-jelként elénk.

S a csoda ebben a történetben mindenekelőtt nem a hirtelen támadó majd elülő vihar, vagy az egyszerre ítéletet és megmenekülést jelentő nagy hal felbukkanása, hanem Ninive megtérése! Az igazi csoda, hogy azt a várost megérinti Isten szava, és szabadulást, új életet hoz!

Felolvasott igeszakaszunk előtt néhány bekezdéssel Jézus keserű panaszát olvashatjuk az evangéliumban: Jaj neked Korazin, Betsaida, Kapernaum! Városokat sorol fel, melyeknek lakói látták az ő csodáit, gyógyításait, jeleit, s mindez mégsem számított nekik semmit. Az álmélkodásig, talán a borzongásig eljutottak, de tovább nem.

A mindenkori emberben ott van a vágy: csodálatos élményekbe beleborzongani, ugyanakkor a jövőbe egy kicsit belelátni, egyáltalán a holnapunkat, az életünket és az Istent is kézben tartani. Ha nincs katasztrófa, csinál katasztrófa-filmeket, kutatja a horoszkópokat, és Istentől is elvárná, hogy direkt módon megtapasztalható, kiismerhető, kiszámítható legyen.

Sokszor hallottuk talán már mi is kétkedő ismerőstől, családtagtól: Bizonyítsa be nekem Isten, hogy létezik! Lássak csodát, mi az neki, akkor majd hiszek benne! Jézus azonban ezt nem akarja adni. Az embert nem ez formálhatja, jobbíthatja, teheti bölccsé igazán. Nem ez menti meg!

Mert ez nem HIT, és sosem lesz belőle az. A zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „A hit a remélt dolgokban való BIZALOM, és a nem látható dolgok felőli meggyőződés.” Ahogyan a Káténk is tanítja az igaz hitről: „szívbéli bizalom”.

Bizalommal ráhagyatkozni, hinni Isten szavának, ez a hit!

Hinni neki, mikor rólam beszél és tükröt tart elém, mikor elveszi tőlem dédelgetett hazugságaimat, álarcaimat, s megmutatja ki vagyok igazán. Ahogy Ninive hinni tudott Isten róluk mondott szavának, és ez bűnbánatra és megújulásra vezethette őket.

Hinni neki, amikor önmagáról beszél. Hogy Ő a Mindenható, egyetlen Úr, aki azonban kegyelmes szeretettel tartja kezében életünket. Aki megítél mindannyiunkat, de Egyszülött Fiában meg is szabadít. Hinni neki, és eljutni iránta való tiszteletre, szeretetre és gyermeki bizalomra.

Hinni neki, mikor a világról, e földi életről beszél. Hogy lehetnek katasztrófák, és lehetnek jóslatok, ámítások, mégis egyedül az ő kezében van e földi valóság, a teremtettség is. És ebből lehet nekünk békességünk.

Gondoljuk bele egy édesanya helyzetébe magunkat, akik életet adott gyermekének, majd az évek során számtalan jelét adta szeretetének. Milyen szomorú lenne azt hallania: Bizonyítsd be, hogy az anyám vagy!

Ám Jónás próféta könyve jele Isten kegyelmes és mindenható szeretetének is. Benne van az engedetlen, Istene elől menekülő ember, a büntetés, az ítélet: a nagy hal, amely a mélység, a pusztulás, a kilátástalanság kifejezője, de benne van az Úr parancsára történő szabadulás, a megbocsátás, az újrakezdés lehetősége, a feltámadás és az új élet.

Ez a jel egyszerre szól az ember hűtlenségéről és méltatlanságáról, de Isten mégis-szeretetéről és szabadító kegyelméről is. Arról a kegyelemről, amire egyetlen jel és „bizonyíték” adatott, amire Jónás háromnapos halálba süllyedése és új életre támadása is utal:

„Megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a pokolra. Harmadnapra pedig feltámadt!”

Az Atya Egyszülött Fiát adta oda értünk – ez Isten szeretetének jele! Jézus Krisztus legyőzte a poklot és halált – ez Isten mindenekfelett hatalmának a jele! „Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” – ebből fakadhat és erre válaszolhat az igazi hit!

Végül van még Jónás jelének egy üzenete: Isten igenis hagyott, adott, ad jelet ennek a világnak ma is! Ugyanúgy Jónást. Azt az embert, aki talán kétségeken, engedetlenségeken, próbákon, szenvedéseken túl, mégis hordozója Isten üzenetének, szavának. Minket, keresztyéneket!

Hadd álljon itt végül egy erről szóló idézett gondolat: „Az élet erdőrengetegében Isten szava, jelzései vezetnek. És ha az Ő parancsa, akarata szerint járunk, jelekké lehetünk mi is. A jelet hordozó fák az erdőben nem magasabbak, erősebbek, különbek a többinél, de utat mutatnak másoknak.

Ilyen jelsors keresztyénnek lenni.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára