Erő az erőtlenségben

Alkalom: 
Epifánia utáni 5. vasárnap
Dátum: 
2011. február 6. 10:30
Alapige: 
2Kor 12,9
Audio: 

Olvasmány: 1 Királyok 19,1-18
Alapige: 2 Korinthus 12,9

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Az epifánia utáni vasárnapok során Jézusnak az emberek közötti megjelenéseiről esett szó eddig, a földre-születéséről, első nyilvános fellépéséről, első csodájáról. Jézus azonban megígérte nekünk, hogy minden napon velünk marad, és jelen lesz az életünkben! Magát a világ Világosságának nevezte, de követőiről is ezt mondta: Ti vagytok a világ világossága.

Mindez azt jelenti, hogy Krisztusnak lehet kegyelmes megjelenése – az Ő ereje által – bennünk és általunk, egyházunkban, gyülekezetünkben, mai egyéni hívő életünkben. Isten erejének – akár az emberi erőtlenség ellenére való – jelenlétét szépen példázza Illés próféta története.

Az Ószövetség egyik leglegendásabb alakja ő, akiben az isteni erő és az emberi erőtlenség ugyanúgy jelen van. Egész élete egy nagy harc, küzdelem az Úrért, Izráel Istenéért. És bizony sokszor menekülés is a saját életéért, ahogy a felolvasott ige elején hallottuk. Nehéz történelmi helyzetben élt. Izráel királya a zsidó Akháb, egy befolyásolható, gyenge jellem, akinek csak a vagyon és a hatalom számít. Ezért veszi feleségül a pogány királylányt, Jezábelt, aki saját Baál-kultuszát terjeszti az országban.

Illésről tehát elmondhatjuk, hogy állandó feszültségben él. Ő Isten hősies harcosa, aki gyakran nem tudja, mit tartogat számára a holnap. De tudjuk azt is, hogy soha nem esik végső kétségbe, és nem hátrál meg, vállalja a küzdelmet. S végül ismerjük azokat a megtapasztalásokat, félelmetes csodákat is, amelyeket átél, amikből tudja, hogy nincsen egyedül ebben a harcban, sőt, az ő szavain és tettein keresztül a Mindenható Isten akarata és ereje munkálkodik.

Vajon nekünk, akik a múltba tekintő, hétköznapi utódok vagyunk csak, mi közünk ehhez a legendás, csodálatos élettörténetű ókori prófétához? Igaz lehet, hogy mi, Isten kis harcosai, az ő nagy életművének folytatói vagyunk? Gondoljuk végig magunkra nézve az Illésről mondottakat!

Mi ugyanúgy nem tudjuk, hogy mit hoz számunkra a holnap. Vannak bálványimádók ma is. Nem bikaszobrok előtt borulnak le, de horoszkópokat böngészve vagy a meglévő anyagi javaikba kapaszkodva vagy emberek befolyásában bízva mégis kezükben akarják tartani a holnapjukat! A hívő ember tudja, hogy otthon, család, barátok lehetnek nagyon szép dolgok, de egyik sem tartja meg, nem mentheti meg az életet.

Velünk is megtörténik, hogy hitünk, Istenre hivatkozásaink miatt megütközés vagy nevetség tárgyává válunk. S az, aki nem fogadja el a körülötte élők „játékszabályait”, könnyen találhatja egyedül magát, ha még csak egy-egy adott esetben is. Aki keresztyén emberként éli az életét, annak úgy kell a mások véleményével és saját kétségeivel küszködnie naponta, hogy nem reménykedhet senki és semmi másban, csak Istenben. Nem gyerekjáték ez, hanem igazi „életért” folyó küzdelem…

Ugyanakkor ki az közülünk, aki büszkén elmondhatná: Én még soha nem vesztettem el a bátorságomat! Még soha nem ingott meg a bizalmam Istenben, soha nem merültek fel kétségek, kérdések a szívemben, s elő sem fordult, hogy kedvem lett volna hátat fordítani az egésznek. Egyikünk sem. Mégis ma mindannyian – minden kétségünkkel, kérdésünkkel, megingásainkkal – itt vagyunk, Isten Házában, a gyülekezet közösségében!

És meglehet, hogy a mi szavunkra nem támadt három éves szárazság vagy égiháború, nem csapott le tűz az égből, de azt már megtapasztaltuk, hogy a csüggedésben felülről jövő erőt kaptunk, elviselhetetlenül nehéz helyzetekben türelmet, békességet és bölcsességet, reménytelen holnaphoz egészséget és kenyeret. Hogy magányunkban „angyalok” küldettek hozzánk, akár emberek képében.

Igaza volt Jakab apostolnak, mikor így írt: Illés ugyanolyan ember volt, mint mi. A nagy csodatevő próféta nagyon is emberi, mikor félelemmel telve, belefáradva a naponkénti küzdelembe, végtelenül magányosan elérkezik az Isten hegyéhez, a Hórebhez, és ott kiönti panaszát az Úrnak.

Kétszer is, a 10. és a 14. versben is, szó szerint ismételve olvashatjuk ezt a panaszt. Miről szól? Illés kifakad, és három dolgot mond: Mi mindent tettem én! Mit művelnek a többiek! Reménytelen az ügy, teljesen egyedül vagyok! Ez eddigi küzdelmeinek, mostani érzéseinek, gondolatainak rövid összefoglalása.

Bizony, őszinte ez a panasz, de van benne valami nagyon furcsa. Szó esik ugyan Istenről, hiszen az Ő neve szerepel Illés harcainak zászlaján, de sok szerep nem jut Neki.

Talán nem igaz, hogy Illés buzgó volt? Dehogynem! Csakhogy ennek nem Illés kiváló jelleme vagy csodálatos képességei volt a forrása (ugyanolyan ember, mint mi!), Hanem Isten maga vívta a harcot, és erre engedelmes eszközéül Illést választotta!

Talán nem igaz, hogy a hűtlenek a próféta életére törnek? Dehogynem! Hiszen Jezábel megüzente neki, hogy holnap ilyenkorra megöleti! És Isten egyetlen szenvedő ember nyomorúságát, fájdalmát, félelmét sem vonja kétségbe, nem veszi félvállról. Csakhogy ebből a panaszból úgy tűnik, mintha hatalom és fegyver csak az ellenség kezében lenne!

Reménytelen az ügy – fakad ki végül Illés – mert egyedül vagyok, és már nekem sincs sok erőm, se kedvem! Keserűség lett úrrá rajta, és a keserűség gyakran vakká tesz minket. Hétezren vannak, akik társai a hitben…

Ennek a panasznak, minden féligazsága mellett nagy pozitívuma, hogy a lehető legjobb helyen hangzik el: Isten színe előtt. Ő rákérdez Illés fájdalmára, türelemmel végighallgatja újra és újra. Neki lehet panaszkodni, nem fordul el vagy sértődik meg, és Ő tud igazán választ is adni. Nem hagy cserben egy pillanatra sem.

A múlton kesergő Illésnek jövőt mutat, a megfáradtnak feladatot ad, és rádöbbenti, hogy nincs egyedül.

Nekünk, mai Illéseknek nem kell hegyet keresni ehhez, elég az istentisztelet, a bibliaóra közössége vagy az otthoni bibliaolvasó elcsendesedés. Kiönthetjük a szívünket imádságban teljesen őszintén, mert Urunk meghallgat, figyel ránk. Halljuk meg a választ, ha keserűségben vigasztal, és előre mutat. Ad holnapot, és bízik bennünk – ha mi már magunkban nehezen is –, hogy útnak indulunk. Felemeli a tekintetünket, hogy körbenézve meglássuk: Sok mindenben talán különböző emberek vagyunk, de egy Úrhoz tartozunk, ugyanazt a küzdelmet vívjuk. Soha ne feledkezzünk el egymásról.

És mindehhez erejét, vezetését, Szentlelkét, önmagát adja: „Veletek vagyok minden napon…”

Ezért „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára