Látás és hit

Alkalom: 
Epifánia utáni 3. vasárnap
Dátum: 
2011. január 23. 10:30
Alapige: 
Jn 4,50/b
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 4,43-54
Alapige: János evangéliuma 4,50/b

„Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”

Az Epifánia utáni vasárnapok Jézus megjelenéséről szólnak. Olvastuk, hogy megjelent a Jordánnál keresztelő Jánosnál, először lépve fel a nyilvánosság előtt, majd hazatérve Galileába véghezvitte első csodajelét Kánában, mikor a vizet borrá változtatta. Arról is tudunk, hogy mi volt honfitársai első reakciója Jézusra. Nem véletlenül fogalmaz így: „nincs becsülete a prófétának saját hazájában”! Nátánaél is kétkedve fogadja: „Származhat-e valami jó Názáretből?”, s tudjuk, hogy a názáreti zsinagógában, mikor a róla szóló ézsaiási próféciát felolvassa, és szól arról, hogy ez most teljesül be, kiűzik őt onnan, s majdnem megkövezik. Hiszen ez a helyi ács fia! Ismerjük a családját, itt nőtt fel köztünk, tudjuk, ki ő! – mondják a kételkedők.

De most más a helyzet. Jézus felment Jeruzsálembe az ünnepre, és ott csodás jeleket tett, hatalmi szóval lépett fel a templomban, és ennek sok galileai is a tanúja volt. Most hogy Samárián átmenve újra hazatér vajon mi fogadja? Elutasítás vagy befogadás?

Jézus főpapi imájában többször szerepel ez a fogalom: befogadás. „Mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.” Jézus itt az Atya által rábízott munkájáról beszél, hogy Isten Országát, az Ő kegyelmét, az örök életet hirdesse mindenkinek, akivel találkozik. S hogy mi az örök élet? Erre is a főpapi imában találunk választ: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Ez volt tehát Jézus küldetése itt a földön! Ezért jött az emberekhez.

Isten Igéje ma minket is erről kérdez. Ő azért jött, hogy megszólítson, hogy találkozzon velünk, s ezekből a találkozásokból kiderüljön, ki hogyan fogadja őt. Ki hogyan viszonyul Isten uralmához? Jézust elutasítja, vagy befogadja Őt?

A mai történetben két találkozásról olvasunk. Jézus egyrészt újra találkozik földijeivel, a galileaiakkal, másrészt pedig egy királyi tisztviselővel, egy a beteg fiáért aggódó édesapával.

A galileaiakról ezúttal azt olvastuk, hogy befogadták Jézust. De mit jelent ez valójában? Leginkább csak annyit, hogy most nem kergetik el, hanem kíváncsian, érdeklődéssel fogadják őt. Hiszen sokan látták, hogy az ünnepen Jeruzsálemben csodákat tett, elképesztő dolgokat tanított! Egyszeriben híre megy, hogy itt csodát lehet látni. Jézust tehát beengedik a szenükig, a fülükig, a lelkesedő kíváncsiságukig, az érzelmeikig. Élményt akarnak, ahogy a mai szórakoztatóipar által kiszolgáltak oly sokan: hass meg, segíts meg, tégy csodát! Kapni akarnak, de adni önmagukból nem. Hogy Jézusnak mi a célja a velük való találkozással, számukra nem fontos.

A szívükig, a legbensőbb lényükig nem engedik be Őt, oda, ahol az akarat, a döntések születnek, ahol az életváltozások megtörténhetnek. Ezért mondja némi keserűséggel Jézus később: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!” A tapasztalat alapján Galilea népére kimondott ítélet ez.

De történik ott és akkor egy másik találkozás is: Kapernaumból, Kánától mintegy harminc kilométernyiről egy királyi tisztviselő érkezik Jézushoz, akit nem a kíváncsiság hajt, hanem a vágy, hogy halálosan beteg fiához, aki már régóta szenvedett, elhívja a Gyógyítót. Neki mondja ki Jézus az előbb idézett szemrehányó szavakat.

Bennünk pedig felmerülhet, hogy miért hozzá fordul ezekkel a kemény szavakkal. Hiszen az apát nem a csodák iránti kíváncsiság hozta, hanem az égető szükség, hogy haldokló fián csak Jézus segíthet. Nem kellene-e Jézusnak az Ővele kapcsolatban megismert szeretettel és kegyelmes gondviseléssel fordulnia felé?!

Az, hogy Jézus nekünk mikor és hogyan válaszol, nem mindig érthető, de tudnunk kell, hogy soha nem véletlen, annak mindig célja van. Ő mindig tudja, hogy kit hogyan és miért szólít meg.

Jézusnak ebben a nyers válaszában ez az édesapa próbát kap. Ez egy olyan próba a számára, amely képessé teheti őt, hogy tovább mozduljon a hit útján. El kel döntenie, hogy miért is jött Jézushoz! Hogy mennyire nyitott, és mi mindenre kész?

Igénk minket is kérdez. Amikor mi igét hallgatni jövünk, vagy otthon felnyitjuk Bibliánkat, vagy imádságban Isten elé borulunk, miért tesszük ezt? Miért jövünk Jézushoz? Ajándékaiért, gondviseléséért, vagy pedig Őt magát vágyjuk és keressük? Csak ez vagy az kell nekünk Tőle, vagy az életünknek Őrá magára van szüksége, s mint ez az apa, érezzük, hogy élet és halál kérdésévé vált sok minden az életünkben, s egyedül Jézus segíthet rajtunk?

Láthatjuk a történetben az apa kitartását. Ott volt benne az akaraterő, a döntés: nem hagyta magát, nem riadt vissza, nem sértődött meg, hanem mélyebb alázattal, mélyebben gyökerező hittel és bizalommal ismételte meg kérését: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Ez a királyi, magas rangú tisztviselő, aki megszokta, hogy úrnak szólítják, most Jézusban ismeri fel élet és halál urát, és így szólítja meg a szegény ács fiát: Uram!

S Jézus, mint ÚR válaszol: „Menj el, a te fiad él.” Az apának meg kell tanulnia, hogy nem ő az, aki mozgatja Jézust: Jöjj, tedd ezt és azt!, hanem Jézus mondhatja azt, hogy menj. Derüljön ki, hogy ez az „uramozás” csak egy szép hízelgés, vagy megértette, hogy Jézus az élete ura akar lenni!

Sokszor mi is megpróbáljuk megmondani Jézusnak imádságainkban, hogy mit tegyen. Rá kell döbbennünk arra, hogy a szereposztás fordított. Nekünk kell meghallani, hogy mit üzen Jézus Igéjén, életünk történésein keresztül, mire indít, mit akar véghezvinni az életünkben, hogyan akar örök életre gyógyítani minket.

Az apának ki kellett tartani, Jézust Úrnak vallani és szívét egészen kinyitva bízni. De a legnehezebb most jön: Elindulni! Ő nem látott csodát. Nincs más, csak Jézus szava, ígérete. De ez mindent jelenthet: gyógyulást, életet, csodát! Ő hitt, és elindult! Boldogok, akik nem látnak, és hisznek!

Hogy lehetséges ez?! A „hit” is egyfajta „látás”. Az apa csodát nem látott, de látta Jézust! A hit szemével! Az Urat, az élet Urát, az Istentől jöttet. Ez az igazi „befogadás”, amikor Jézusban Isten Fiát látjuk, és Benne tudunk gyógyulást és életet remélni. Ha el tudunk az Ő szavára indulni.

Sokszor mi sem látunk nagy csodákat. Talán már régóta könyörgünk valamiért vagy valakiért. Úgy tűnik, nem változik semmi, Jézus nem csinál semmit. Le tudjuk-e tenni mégis Jézus kezébe teljes bizalommal terhünket, és úgy indulni tovább? Elindulni utakon, amikre Ő küld, és akkor – mint az az édesapa – megtapasztalni a csodát, az Ő gyógyító jelenlétét…

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára