Isten jóindulata kísér

Alkalom: 
Epifánia utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2011. január 16. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Móz 33,17-18
Audio: 

Olvasmány: 2 Mózes 33,12-23
Alapige: 2 Mózes 33,17-18

„Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!...”

Hozzá vagyunk szokva, hogy mindenért keményen meg kell küzdeni, amit szeretnénk elérni. Ilyen a korszellem, ami körülvesz: ha mi nem tapossuk ki, ha mi nem vagyunk rámenősek, nem lesz soha a miénk. Ezt nagyon megtanultuk…

De vajon így működne ez a lelki életben is? Ott is nekünk kell kikaparnunk a gesztenyét? Bizony sokszor beleesünk abba a hibába, hogy ezt a sémát alkalmazzuk az Istennel való kapcsolatunkra is! Magunkra tesszük a hangsúlyt: Nekünk kell hinnünk, mi ismerjük meg Őt, rajtunk múlik, mennyire jó a kapcsolatunk, és mennyire tudjuk követni akaratát!

Ez a mai ige ezt a ficamot szeretné kijavítani, hogy a szerepünk a helyére kerüljön! Mert nyilván fontos, hogy milyen választ adunk Istennek – de a válasz az válasz! Azt mindig megelőzi az, ahogyan Isten fordul felénk! S ha ezt értjük és elfogadjuk, az gyógyító hatású az egész életünkre! Feloldhat minket abból a görcsből, hogy minden rajtunk múlik!

Az igében Isten és választottja között zajlik egy beszélgetés. Ennek az a különlegessége, hogy kettejük kapcsolatáról van benne szó! Az egész beszélgetés ott éri el a csúcspontját, amikor Isten kijelenti Mózesnek: „Megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.” – Ez az alapja mindennek! Ő így ismer minket, jóindulattal van hozzánk!

A január 6-át, az epifániát követő hat vasárnapnak az a témája, hogy hogyan jelenik meg Isten a világban, az életünkben, és hogy ennek milyen hatása van ránk! Mit ad nekünk, és mit kér tőlünk az Ő felénk fordulása?

Így próbáljuk most magunkra érteni ezt a kijelentést is! „Megnyerted jóindulatomat, név szerint ismerlek.” Mit jelent ez nekünk, hogy Isten név szerint ismer bennünket és tud rólunk?

Hát egészen biztosan nem valami csendőr-Istent jelent! Nem azt, hogy vigyázz, mert előle nem lehet elbújni, ő lát mindent, s ha rosszat teszel, lopsz, hazudsz, becsapsz valakit, azt ő jegyzi, és megtorolja!... Nem! Az Isten nem egy csendőr-Isten, aki fenyegetően figyel minket hátulról!

Itt egész másról van szó! „Megnyerted jóindulatomat, név szerint ismerlek.” Ez egy nagyon mély kapcsolat Isten és választottja között! A héberben több szó is van arra, hogy „valaki ismer valakit”. Ez, ami itt szerepel (jáda’), valami egész mély ismeretet jelent! Olyan szorosat és teljeset, ahogyan pl. a férj és feleség ismerik egymást a szó teljes értelmében: egymás testét és lelkét, egymás gondolatait, érzelmeit, mindent!

Hallottuk a 139. zsoltárból is, milyen az, amikor Isten ismer bennünket! Nemcsak a külső utainkat látja, nemcsak a helyzetünket, hogy merre járunk éppen; hanem belső utainkat is, a fejlődésünket, fogantatásunktól kezdve minden rezdülésünket, minden gondolatunkat ismeri és vigyázza!

Egy ilyen bensőséges kapcsolatra hív minket, mint választottait, így ismer, és fordul felénk! „Megnyerted jóindulatomat” – mondja Isten – én így állok hozzád, így tekintek rád! Szeretettel, jóindulatommal, támogatásommal!

Sokan ismerik Túrmezei Erzsébet fordításában a Lábnyomok c. verset, ami erről a minket hordozó szeretetről tesz bizonyságot:

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Amikor mi visszanézünk, és értelmezni próbáljuk életünk nyomait, megtett utainkat, akkor vajon milyennek látjuk Istent? Tud-e erős és megtartó lenni a kapcsolatunk Vele? Érezzük-e a támogatását, hordozó erejét? Engedjük-e, hogy jóindulata valóban megérkezhessen hozzánk?

Annak a különleges bizalom-kapcsolatnak, amit mi Isten és Mózes között láthatunk, van egy nagyon meglepő következménye is! Ez pedig Mózes „szemtelensége”!

Mózes itt valami elképesztő dolgot kér, azt, hogy megláthassa Isten dicsőségét! Ez akkoriban egy lehetetlen és botrányos kérés volt, élve senki nem láthatja Istent! – És lám: Isten még ebben is enged neki, valamit látni enged önmagából! Annyit, amennyit Mózes elviselhetett!

Na de honnan vette Mózes ezt a bátorságot? Ekkora szemtelen bátorságot? Nem félt Isten tüzétől? Mit képzelt, hogyan fogja ő azt túlélni, amit majd lát? Nem félt Isten megemésztő haragjától?

Nos, látható, hogy nem félt! Kimondta szemtelenül merész kérését! Merészsége pedig nyilván a kapcsolatukból fakadt! Abból a gyermeki bizalomból, amibe még a kisgyermek tolakodó szemtelensége is belefér! Ábrahám sem volt kevésbe szemtelen, mikor Istennel mint egy piaci kofával alkudozni merészelt Sodoma megmentése érdekében! Azért merhetett így tenni, mert ő is ilyen gyermeki bizalom-kapcsolatban volt Urával!

Igen, innen vehetjük mi is a bátorságot! Abból, ahogy Isten felénk fordul! Az Ő jóindulatából, és a mi gyermeki bizalmunkból!!

Hiszen így biztatja Jézus is a tanítványait: „Bizony mondom nektek, amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjétek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23-24)

Mi is gyakoroljuk ebben magunkat! Fogadjuk el most is ezt a biztatást Istentől! Fogadjuk el jóindulatát, amivel hozzánk akar lépni! S ha így teszünk, érezni fogjuk, milyen erővel képes tartani minket! Nemcsak próbákban, botlások között, hanem mindennapi feladatainkban is!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára