Felöltözni a Krisztusba

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Címkék: 
Dátum: 
2010. november 28. 10:30
Alapige: 
Rm 13,11-12
Audio: 

Olvasmány: Római levél 13,8-14/a
Alapige: Római levél 13,11-12

„… mert itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.
… az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van.”

Az „advent” kifejezés szó szerint „eljövetel”-t jelent. Az jön, érkezik hozzánk, akit annyira várunk ebben az időszakban: Jézus Krisztus. Az Ő születésén már több mint kétezer éve túl vagyunk, most – az Ő második adventjében élő keresztyénekként – arra a Jézusra várunk, aki eljön hozzánk az utolsó napon.

Pál apostol is erről a napról beszél, és azt mondja róla, hogy közel van! A nap, amikor Krisztus nem egy rongyos-büdös istállóban jön el közénk, hanem teljes dicsőségben: minden szem – élőké és holtaké – meglátja Őt, minden térd – hívőké és hitetleneké – meghajlik Őelőtte. Gyógyító erejével helyreigazítja ezt a beteg világot és a mi életünket is.

A kérdés most már csak az, hogy ez a lenyűgözően fényes, monumentális kép Jézus visszajöveteléről mit jelent a mi számunkra. Mennyire hihető, mennyire vehető komolyan a mi mindennapi földi életünknek sokszor szürke realitásában? Tudjuk-e hinni, hogy a Mindenható Úr, aki ezt a világot puszta akaratával megteremtette, aki minket életünk csodájával megajándékozott, aki oly felfoghatatlan módon, a keresztig menő hűségével szeret minket, ezen a napon kijelenti végre mindenek számára az ő dicsőségét és hatalmát, és újjáteremti ezt a világot?

S ha igen, akkor vajon mennyire érint meg és emel fel minket a biztatás: „az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van”? Nem éppen fordítva érzékeljük, éljük meg mi ezt? Az európai kultúra és civilizáció hanyatlóban van, s kicsi földi életünkben is inkább esteledik már…

Mégis halljuk meg és engedjük közel magunkhoz ezen az adventen Pál örömöt hirdető szavait: Isten napjának fénye közeledik!

Nem mintha nem látná reálisan a földi valóságot. Most még valóban az éjszaka uralkodik. „Sötétség borítja a földet, és sűrű homály a népeket.” (Ézs 60,2) De ez az éjszaka elmúlik! Fénylő hajnalcsillagként feltűnt már Krisztus a betlehemi éjszakában, és egyszer majd sugárzó napként jelenik meg, és beragyog mindent és mindenkit.

Múló éveink, évtizedeink is e derűs, új nap felé vezetnek, nem pedig egy végső, gonosz éj felé. Nem veszünk el, nem zuhanunk a semmibe, hanem a teljességbe fogunk megérkezni, annak karjaiba, aki jön felénk. „Amit szem nem látott, fül nem hallott, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek!”

Ez azonban nem jelenti azt, hogy akkor most már nyugodtan hátradőlhetünk, tétlenül várakozhatunk. Pál arra figyelmeztet, hogy ha közeledik a nappal, akkor éppen itt az ideje, hogy végre felébredjünk! Nyissátok ki a szemeteket, és lássátok a világot olyannak, amilyen az valójában! A televízióból ömlő mindennapos katasztrófa-hírek, saját hétköznapjaitok fájó terhei mellett és ellenére, lássátok a világot és életeteket Isten megváltó kezében! Ne dobjuk el magunktól a bizakodást, a reménységet, a mustármagnyi hitet az Isten készítette jövőben!

De Pál még tovább lép, tovább bontja a reggeli ébredés képét: Aki felkel, az leveti az éjszakai köntöst, és nappali ruhába öltözik. „Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit!” – mondja az apostol, és felsorol dorbézolást és részegeskedést, szeretkezést és kicsapongást, viszálykodást és irigységet.

Talán azt mondanánk ezekből sokra, hogy semmi közünk hozzá, de gondoljunk arra a mi világunkban mindenütt ható, és minket is sokszor benyelő lelkületre, amiből mindezek fakadnak, amit e fogalmak kifejeznek: a kielégíthetetlen vágy, hogy mindent magunkba döntsünk és öntsünk, a fogyasztói magatartás mértéktelensége, a soha várni nem tudás, a mindenáron akarás, mert ha másnak, akkor nekem is, mert megérdemlem!

Az ige arra hív minket: öltözzetek át. Öltsétek magatokra a nappal ruháját: az Úr Jézus Krisztust! Azt a ruhát, amelyet Ő szerzett meg nektek. A megbocsátást, amely megváltoztat és békességben élő emberekké tesz titeket, az Ő szeretetét, amely felmelegít a mások felé való szeretetre.

„Senkinek ne tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” Senki sem szereti, ha kölcsönkérni kényszerül, de ha meg is történik, igyekszünk nem sokáig tartozni másoknak. A szeretettel azonban életünk utolsó napjáig adósok maradunk egymásnak, ezt soha nem fogjuk letudni, ezzel nem tudjuk sem egymást, sem Istent kifizetni.

S hogy milyen ez a szeretet, erről Pál elmond néhány dolgot.

Először is ez a szeretet részünkről azért lehetséges, mert Isten már szeretetébe fogadott minket. Megkegyelmezett, megszabadított, „kiáradt a mi szívünkbe”. Ajándék, amit kaptunk, s amit éppen ezért adhatunk tovább.

Másodszor ez a szeretet nem egy puszta érzelem, nem feltétlen egymás nyakába borulást jelent, hanem kéznyújtást, segítséget, odaállást a másik ember mellé. Szeretetből fakadó tetteket.

S végül a szeretet: isteni csoda! Ha sikerül azt befogadnunk, erejétől gyógyulnunk, kapcsolatainkban megélnünk, akkor ott bennünk maga Isten van jelen! Az Ő ragyogó napjának sugarai világítanak bele az életembe, s rajtam keresztül másokra is.

Szépen és elgondolkodtatóan beszél erről a következő kis történet.

Egy rabbi megkérdezte egyszer a tanítványait, hogy szerintük voltaképpen mikor is végződik az éjszaka és kezdődik a nappal. Kis gondolkodás után az egyik így válaszolt: Talán akkor, mikor a pásztor a hajnali derengésben már meg tudja különböztetni az alvó bárányt és a kutyát.

A rabbi a fejét rázta. Akkor jelentkezett egy másik tanítvány: Talán akkor, amikor elég világos van, hogy a kertész megkülönböztesse a fügefát a datolyafától.

A rabbi nem elégedett meg ezzel a felelettel sem, s így válaszolt: Akkor ér véget az éjszaka és kezdődik a nappal, amikor elég világos van bennem, hogy a másik ember arcán felismerjem, hogy ő a testvérem…

Adja nekünk az Úr ezt a felderengő, erősödő, gyógyító és megújító világosságot ebben az adventben! Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára