Ne félj, mert megváltottalak

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. november 21. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 43,1.5
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 43,1-5
Alapige: Ézsaiás 43,1.5

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … Ne félj, mert én veled vagyok!”

Azért ezt az igét választottam, mert úgy érzem, annyi félelem, aggódás van jelen az életünkben, hogy ma minden korosztálynak vígasztalásra, bátorításra van leginkább szüksége.

Már gyermekkorban jelen van a félelem. Félelmet okoznak a gyerekekben a tévé csatornákon vetített ijesztő és buta műsorok. Félelem van bennük sokszor a családjaik miatt is, amikor szüleik veszekednek, vagy feszültség veszi körül őket, nem érezhetik magukat biztonságban. Félnek a felnőttek túlzott elvárásaitól, a társaik felől egyre gyakrabban megtapasztalt agressziótól.

A fiatalokban félelem van a pályaválasztással kapcsolatban, bizonytalanok, hogy hol is van az ő igazi helyük. Félnek a vizsgáktól, a felvételiktől, a párkereséstől.

A felnőttek félnek, hogy meddig marad meg a munkahelyük, s ha elbocsátják őket, hogyan lesz tovább. Sokan félnek, hogy nem éri-e baj gyermeküket, unokájukat.

Az idősekben is sok félelem van. Sok egyedülálló idős fél attól, hogy ha elesik, ott marad, mert senki nem segít, egyedül pedig nem tud majd felkelni. Félnek a magatehetetlen állapottól, s ez megkeseríti életüket.

Vajon mi az oka ennek a rengeteg félelemnek? Mondhatnánk azt, hogy egyre gonoszabb ez a világ. Egy ilyen gyilkos világban csak félni lehet. A legtöbb félelemnek azonban a védtelenség adja az alapját. Sok ember szívében ott van az az érzés, hogy végső soron egyedül vagyok, csak magamra számíthatok. De ha most még nincs is így, ez bármikor bekövetkezhet, s akkor sebezhető, kiszolgáltatott leszek. Nincs, aki megvédjen. Vagy mert sokat csalódtunk az emberekben. Vagy mert a jövőnk tényleg annyira kiszámíthatatlan, s annyira másoktól függ.

Valóban szükségünk van a bátorításra. Ebben az igében Isten kétszer is mondja: „Ne félj!” Ezzel kezdi, és ezzel fejezi be ezt a néhány mondatot. Miközben mi vég nélkül soroljuk félelmeink okait, ő a mérleg másik serpenyőjébe tesz néhány olyan mondatot, tényt, ígéretet, amikkel megmutatja, hogy miért nem kell mégsem félnünk. Beszél arról, hogy kicsoda ő, és hogyan tekint ránk, Benne hívő emberekre.

Először is elmondja magáról, hogy Ő a teremtő Isten, aki mindent létre hívott. Ezzel kimondja, hogy fölötte áll az egész mindenségnek! Ő az Úr! Hiába vannak olyan emberek, akik kiskirályok akarnak lenni, az Úr terveit senki és semmi nem hiúsíthatja meg. Ha komolyan tudjuk venni, hogy Ő a mi teremtőnk, aki pontosan tudja, hogy miért éppen ebben a korban élünk, miért éppen ilyen tulajdonságokat adott nekünk, akkor nagyon sok fölösleges háborgástól szabadulhatunk meg.

Aztán Ő a mi Megváltónk is. Az Ószövetségben ezzel a szóval jelölték azt a tehetős, befolyásos rokont, akihez bármikor odamehetett az ember a maga bajával. Ő mindig segített. Héberül ezt góélnek nevezték. Itt Isten önmagáról mondja, hogy Ő ilyen Megváltónk, aki legközelebb áll hozzánk, vagyis mindig számíthatunk az Ő hathatós segítségére.

Ha most átlépünk az Újszövetségbe, akkor azt látjuk, hogy Ő Jézus Krisztust küldte nekünk olyan Megváltóul, aki megszabadít minket a bűn és halál hatalmától. Benne lépett egészen közel hozzánk Isten. Róla mondja Jakab apostol, hogy benne nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Ez egy korabeli csillagászati kifejezés, amit a Holdra szoktak alkalmazni. Az ugyanis egyszer fogy, máskor telik, sarló alakja néha erre, máskor arra görbül, egyszer itt, másszor amott kel föl, és nyugszik le. Nos Isten nem ilyen! Ő változhatatlan, Őt mindig meg lehet találni Jézus Krisztusban!

Harmadszor Ő a mi védelmezőnk. Ha folyókon kelsz át, nem sodornak el, ha tűzben jársz nem perzselődsz meg. Víz és tűz: a természet erői. Isten ezekkel szemben is megvéd minket. Ha pedig mégis jónak látja ránk engedni ezeket, azt is javunkra teszi.

Ő Izráel szentje, vagyis egyedül Ő a megszentelő Isten. Ő segít előre a megszentelődés útján. Ő hívott el minket, és ő vezet el a boldog célhoz.

Nézzük ezek után, hogy kiknek tart bennünket! Azzal kezdi, hogy „ne félj”, mert ismer bennünket, tudja, mennyi mindentől van okunk félni. Rengeteg gyöngédség, megértés, szeretet árad felénk e szavakból. Pontosan ismeri a félelmeinket, hiszen ő maga is emberré lett Jézusban!

Nem véletlen tehát, hogy ez az első szava: ne félj! Itt nincs kioktatás, nincs dorgálás, hogy hol van a ti hitetek! Itt egyszerűen elfogadja népét ilyennek, és szerető gyengédséggel veszi körül őket!

Azt mondja ezután, hogy „neveden szólítottalak téged”. Igen, mi nála nem egy kód, vagy szám, vagy eset vagyunk, hanem személyesen ismer. Olyan szép az, ahogy itt Izráelt mindkét nevén megszólítja: „a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel”. Jákób volt a régi neve, azt jelentette, csaló. Izráel lett az új neve, Isten nevezte így. Isten tehát ismeri a mi régi természetünket, hogy honnan jövünk, kik voltunk, de új nevünkön is megszólít. Ahogy pl. Simon Pétert is Jézus gyakran mindkét nevén megszólította: Simon maradt ő mindvégig, de Péterré is lett a Krisztus követésében.

Na és mit mond népének? „Drágának tartalak és becsesnek” – vagyis értékes vagy! Mi lehet bennünk olyan értékes Istennek? A Szentírás alapján csak arra gondolhatunk, hogy azért vagyunk neki drágák, mert tudja: az Ő szeretete, segítsége nélkül bizony elveszünk! Rá vagyunk szorulva!

Aztán a legszebb vallomás ebben az igében, amikor Isten ezt mondja népének: „Szeretlek”. Nem azzal kezdi, hogy „szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat”, mert tudja, hogy mi magunktól nem tudunk szeretni. Igazi szeretet csak Istenben van. Ez árad ki aztán a Benne hívő emberekre.

Mi a szeretet lényege? Hogy azt adjuk a másiknak, amire neki igazán szüksége van. Isten pontosan így tesz. Azt adja, amire igazán szükségünk van. Néha dorgálást is kapunk, mert akit szeret az Úr, megdorgálja. Legyünk meggyőződve, hogy ez is az Ő szeretetéből fakad. Ahogyan énekeltük: „Bölcs a te végezésed, ha áld, ha sújt karod” (265. dicséret).

Megtanultuk ebben az igében, hogy Isten hatalmas, és azt is, hogy szeret minket. Fontosak vagyunk neki, számon tart minket név szerint. Jelen van mindenütt az életünkben.

Ha mindezt tudjuk, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyire tudjuk mi ezt komolyan venni. Csupán olcsó vigasznak tekintjük, gyerekeknek való mesének tartjuk, vagy elfogadjuk Isten szeretetet árasztó üzenetének.

Adja Isten, hogy életnek beszéde lehessen ez számunkra, ami elég arra, hogy megálljunk odakint, az élet harcaiban, és végül eljussunk a boldog célhoz, az üdvösségre!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára