A teremtett világ reménysége

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. november 14. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Rm 8,19-21
Audio: 
Letöltés:Audió ikon preka-101114.mp3

Olvasmány: Római levél 8,18-30
Alapige: Római levél 8,19-21

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”

A mai igében engem elsőként az fogott meg, ahogyan visszatesz minket, embereket az eredeti helyünkre: Mi a természet, a teremtett világ részei vagyunk! Ez Pál idejében egészen természetes volt, de még ükanyáink idejében sem kellett bizonygatni: Hiszen függtek az időjárástól, a földtől, terméstől, volt egyfajta tisztelet, kapcsolat a teremtett világ felé. Ma viszont jellemzően visszahúzódunk a magánéletünkbe. Elég nekünk a saját bajunk, meg a családé, a többivel pedig hadd ne törődjek. Különben is mit tehetnék én a teremtett világ érdekében? Ez az ige viszont azt hangsúlyozza, hogy nem szakíthatjuk ki magunkat eredeti teremtettségi helyünkről, hiszen össze van kötve a sorsunk, jobban, mint gondolnánk!

„A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá…, mégpedig azzal a reménységgel, hogy maga is meg fog szabadulni Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”

Két nagy mondanivalót szeretnék az igéből kiemelni, és továbbadni.

Először is megtudjuk, hogy a teremtett világ bajban van, hiszen sóvárog, vágyakozik a megújulásra, sőt később így mondja: „sóhajtozik és vajúdik”! Tehát krízisben van, válságos az állapota. Ijesztő szavak ezek: Ha Pál ilyet ír a maga koráról, akkor mit mondjunk mi?! Hiszen azóta a válság nyilván csak egyre mélyülhetett!

Jövőkutatók és szakemberek mondják, hogy a mai fejlődés és fogyasztás annyira túl van pörgetve, hogy egyszerűen nem bírjuk energiával, kimerülőben vannak földünk hagyományos energiaforrásai! Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy ekkora túlpörgetésre nem is volna szükség, ezt mesterségesen tartják fenn, állandóan ösztönözve a további fogyasztást. Mindez azért történik így, mert gazdasági pénzügyi szereplőknek ez az érdeke.

A minap hallgattam a rádiót az autóban, arról beszéltek, hogy a G20, a világ gazdaságilag legerősebb államainak vezetői ismét összeültek, hogy közösen tegyenek valamit a globális problémák megoldása érdekében. A bemondó a végén így fogalmazott: Ahogy ez lenni szokott, csupán a legelemibb minimumban volt egyetértés a kerekasztalnál. Vagyis: Tudják jól, hogy baj van, de akik tehetnének valamit, azoknak ez nem áll érdekében.

A vajúdás szomorú jele a vörösiszap tragédia is, amin még mindig nem vagyunk túl. Pedig óriási összefogás valósult meg, rengetegen segítettek: Természetbeni adományokkal, pénzzel, hivatásosok és önkéntesek a munkájukkal, sőt szolgáltatók és bankok is az elengedett tartozásokkal. De a sok szeretet, segítség és nagy összefogás ellenére is látszik, hogy a tragédiának vannak gyógyulhatatlan sebei: az emberáldozatok és az elpusztult termőföld.

A teremtett világ sóhajtozik és vajúdik.

A keresztyén teológia azt tanítja, hogy a teremtettségnek van egy eredeti, Istentől adott rendje. Ezt mutatja meg a teremtéstörténet. Isten az ős-káosz után egy rendezett és termő, otthonnak alkalmas világot adott az embernek. Az életünk ebben a rendben biztonságos. Itt rendelt idő van a munkára és az Istenre; itt rendje van a családnak, melynek egy férfi és egy nő kapcsolata az alapja… Isten nem azt mondja az embernek: Itt a világod, csinálhatsz vele, mit akarsz, van bőven ivóvized és olajad, élj és fogyassz korlátlanul!… Hanem azt kéri tőle, hogy „műveld és őrizd”! Gondozd! Tartsd fenn a teremtettség rendjét, hogy biztonságban élhess!

Sajnos úgy tűnik, hogy mi, emberek képtelenek vagyunk erre. Nem sokkal később már ezt mondja Isten: „átkozott a föld temiattad…” Döbbenetes, hogy a „teremtés koronájából” a teremtett világ vírusa lesz! Döbbenetes, hogy azóta is ő utasítja el, bontja szét a teremtettség rendjét. Ez okozza azt, hogy az Isten szép és jó világa fokozatosan rommá válik, és visszatér a káosz!

De ezek után nézzük meg az ige másik oldalát is! Az eddigiekhez képest bizony meglepő, hogy az üzenetében mégis megszólal a reménység! „A teremtett világ maga is meg fog szabadulni Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára”.

Igen, ennek a mi megsebzett földünknek mégis van reménysége! Isten ennek a már kifosztott és még sok veszéllyel fenyegetett világnak egész más jövőt tartogat, nem olyat, amit a szakemberek és jövőkutatók kiszámolgattak. Nem kiszáradást, elsivatagosodást, nem vörösiszapot, nem sárlavinákat és más katasztrófákat, hanem teljes megújulást! Az új teremtés és annak mikéntje Isten titka, de hogy lesz, azt a Bibliában több helyen is olvassuk Ézsaiástól az apostolokon keresztül a Jelenések könyvéig.

Itt az igében az válik hangsúlyossá, hogy az Isten újjáteremtő munkája a Krisztusban hívőkkel együtt az egész teremtett világra érvényes!

És itt érünk el önmagunkhoz, ugyanis kiderül, hogy ebben nekünk is feladatunk van! A teremtett világ sóvárog az Isten gyermekei után, várja azok megjelenését, akik a reménység hírnökei, akik tudnak a megváltásról, és hirdetni tudják Isten megújító szeretetét!

S ha most esetleg valaki arra gondol, hogy hogyan menjen ő a G20-as csúcsra, vagy szerezzen saját tv-csatornát, hogy hirdethesse ezt minél szélesebb körben, – hadd nyugtassam meg: ki-ki a saját körében lehet a reménység hiteles hírnöke!

Valahogy úgy, ahogy az a lelkes taxis tette, aki elhatározta, hogy minden utasával szeretettel fog bánni. Úgy is tett, kedves és segítőkész volt még a gorombákkal és rosszkedvűekkel is. Aki csak beszállt autójába, egy figyelmes, mosolygó és kedves ember társaságát kapta. Lelkesedését pedig az a remény táplálta: Hátha valami keveset majd ők is továbbadnak az ő kedvességéből azoknak, akikkel aznap dolguk lesz…

Nekünk nem az egész világon kell hirdetni Isten megújító szeretetét. Elég, ha az ismeretségi körünkben közvetítjük annak, aki betegséggel küszködik, aki fél, akin látjuk, hogy széthajtja magát a családjáért való aggódásában… Nekünk nem az egész földkerekséget kell megmenteni mint a hollywoodi hősöknek, elég, ha a szűkebb környezetünkre és a körülöttünk élőkre kicsit jobban odafigyelünk.

Hasson át minket az a reménység, ami az apostol szavain is átsüt! Isten velünk együtt az egész teremtett világot megújítja, és munkájában nekünk is részt kínál, szánjuk Neki magunkat!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára