Győztesek üvegtenger mellett

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. október 17. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jel 15,2-3
Audio: 
Letöltés:Audió ikon preka-101017.mp3

Olvasmány: Jelenések könyve 15,1-8
Alapige: Jelenések könyve 15,2-3

„És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét.”

Akik veszik a (nem kis) bátorságot, és a Bibliaolvasó Kalauz szerint követik a Jelenések könyvének igéit, egyszer nagyon fent, másszor nagyon lent érezhetik magukat. A képek és látomások rendkívül változatos palettája tárul itt elénk: egyszer a szenvedések és megpróbáltatások legsötétebb bugyrait mutatja az ige, máskor pedig felemel egy mennyei magasságba.

Tudnunk kell, hogy azoknak a keresztyéneknek, akik a Jelenések könyvét először olvasták, ez felemelő és hit-erősítő olvasmány volt! Miért? Mert ők benne voltak az itt leírt megpróbáltatásokban! Mert mindazokat, akik nem istenítették a császárt, nem imádták szobrait, azokat vadállatok elé küldték Diocletianus és Néró uralma alatt! Ezekből a látomásokból viszont reményt kaptak: Istené a végső győzelem! Most még árad a gonoszság, de végül majd a helyükre fognak kerülni a dolgok! A fenevad soha nem győzhet a Bárány felett!

A mai ige egy mennyei istentiszteletet tár elénk. János apostol úgy vezeti ezt be: „láttam egy nagy és csodálatos jelet a mennyben.” Márpedig ha jel, akkor nyilván üzenete, mondanivalója van! Minden jelnek az a lényege, legyen az egy kresz-tábla, egy kézmozdulat, vagy éppen egy szimbólum, hogy üzenetet hordoz! Ez a jel is beszélni akar most közöttünk!

Mit látunk a képen? Először hét angyalt az Isten haragjának hét poharával; azután pedig győzteseket, akik énekelnek valami üvegtenger mellett. Az első egy ijesztő, félelmetes képsor, az utóbbi viszont felemelő, bámulatos jelenet. Mindkettő az Isten munkájához tartozik, és mindkettővel rólunk szeretne szólni!

A mennyei jel első üzenete az, hogy van ítélet. Az Isten tud haragudni, mégpedig nagyon. Az angyalok az Ő haragjának hét poharát készülnek kiönteni. A 7 a teljesség száma, ez tehát Isten haragjának nagyságát jelzi. Aztán a későbbi látomásokban János le is írja, hogy amikor egy-egy angyal kiönti a harag poharát, az milyen csapásokat jelent a földi világban.

Ne akarjuk mindezt szó szerint elképzelni, hiszen ez egy jel! Arról beszél, amit a Bibliában sokféle kifejezéssel megtalálunk, hogy van ítélet, és lesz elszámoltatás. Meg kell majd állnunk Isten ítélőszéke előtt, és Ő megítél mindenkit cselekedetei szerint. Nem tudjuk, hogyan fog ez megtörténni, de szembesülni fogunk minden tettünkkel, az egész életünkkel.

Az ítéletre a bűn miatt van szükség: Isten haragjának hét pohara (nagysága) a bűn áradását, gyilkos voltát jelzi!

Csak szálljunk le példákért a földre, a mi valós életünkbe. Mit látunk? Bizony, bármerre nézünk, elönt minket a mocsok, és fojtogat minket. Nem tudok nem gondolni a közelmúlt katasztrófájára, amikor szó szerint is kiöntött a mocsok: a vörös-iszap elvitt életeket, házakat, reményt, egészséget, és maradt utána a fájdalom, és a mérgezett föld. Van, aki a katasztrófák után felteszi a klasszikus kérdést: miért engedi ezt az Isten. Hát nem az Isten engedi, ne toljuk rá ezeket a dolgokat! Ezek a mi emberi mulasztásainkról, a bűneink félelmetes erejéről beszélnek! A rossz döntéseinkről, a kapzsiságról és felelőtlenségről. Az ivóvíz készleteinket nem az Isten mérgezi. Az erdeinket nem Ő vágja ki. A minket védő ózonréteget nem Ő pusztítja. Mindezek mögött bizony emberi érdekek állnak, pénz, gazdagodás, hatalom. A mocsok a bűneink következménye! És lelki értelemben tényleg eláraszt minket: megmérgezi értékrendünket, családjainkat, az emberi kapcsolatainkat. Mindezeket naponta érezzük saját bőrünkön.

Az ítélet azt jelenti hogy szembesülünk a bűneinkkel. Az ítélet célja viszont, hogy hátat fordítsunk azoknak, és újra Isten felé forduljunk! Az ítélet nem arról szól, hogy Isten elpusztít minket. Ő nem valami végítéletet végrehajtó Terminátor, aki lekaszabolja, aki csak vétkezett – hisz akkor senki nem menekülhetne. – A Szentírás sokkal inkább azt hirdeti: Isten célja az, hogy megtisztítson, és magához vonjon minket! János apostol írja levelében: ha a szívünk elítél is minket, Isten nagyobb a mi szívünknél. Nagyobb az elítélésnél. Neki nagyobb tervei vannak, olyanok, hogy minden ember megtérjen, és az Ő ismeretére eljusson!

Gondoljuk csak végig magunkban: hogy állunk az ítélet kérdésével! Hogyan gondolunk rá? Köztudott, hogy Luther megtérése előtt rettegett az Isten haragjától. Az ítélő Isten egy rettenetes és pusztító Isten volt számára. Csak később, az Újszövetség tanulmányozása során értette meg: Ő kegyelmes Isten! Lutherhez hasonlóan nekünk el kellene jutnunk odáig: Nagyobb Isten a mi szívünknél. Ő nem pusztítani jött, hanem életet adni!

Most pedig pillantsunk még vissza a mennyei jelre! Ennek második üzenete azt hirdeti, hogy van győzelem a fenevad, a gonosz fölött! Ez az egész mennyei istentisztelet valójában egy győzelmi ünnep. A Bárányt (Krisztust) dicsőítik, aki legyőzte a fenevadat. Az ünneplők pedig azok, akik Vele együtt győztek, akik hűségesek maradtak Jézus nevéhez.

Látunk itt valami „üvegtenger-félét”, ami tűzzel van vegyítve. Vajon mi akar ez lenni?

Nem biztos, hogy mindent értenünk kell a Jelenések könyve képeiből. A tűzről viszont tudni lehet, hogy a Bibliában sok helyen Isten jelenlétét mutatja! A tűzoszlopban Isten kísérte az Ő népét: ott a tűz az Isten bátorító és oltalmazó jelenléte volt! Vagy amikor Mózes látta az égő csipkebokrot? Tűz égett, de nem a bokor. A tűz Isten jelenlétét mutatta.

Itt is az Ő dicsősége, ereje ragyogja be az egész képet! Az Ő fénye és melegsége veszi körül az Övéit!

És végül: amiről a győztesek énekelnek, az magasztalás az Isten szabadító hatalmáért! Mózes és a Bárány énekét zengik. Hát mi volt a Mózes éneke? Az Egyiptomból való szabadulás után, miután az őket üldöző egyiptomi seregek a Vörös-tengerbe vesztek, így énekelt Mózes: „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem.” (2Móz 15,2)

Isten népét történelme során mindvégig elkísérte Isten szabadításának élménye. Hát erről a szabadításról szól itt is az ének, de itt már nem a test szerinti Izráel zengi, hanem a Krisztushoz tartozók! Akik Vele együtt győztek! Azok vannak itt, akik a Krisztuséi. Akik Hozzá vannak kapcsolva, akik hisznek győzelmében és hatalmában!

Van-e hitünk ott látni magunkat ebben az ünneplő, Krisztushoz tartozó közösségben?

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára