Élet az élet után

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. október 3. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jel 7,14-17
Audio: 
Letöltés:Audió ikon preka-101003.mp3

Olvasmány: Jelenések 7,9-17
Alapige: Jelenések 7,14-17

„Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

Bepillantani a kulisszák mögé, a titkok világába – ez életkortól függetlenül mindig is izgalmas dolog az ember számára! Nemcsak gyerekként volt az, amikor bekukucskáltunk egy-egy tiltott helyre, vagy kifürkésztük, amit szüleink rejtegettek. Felnőttként is megmarad a kiváncsiság mint természetes emberi tulajdonság. A legnagyobb felfedezések többek között ennek is köszönhetők.

Ez a mai ige a lelki kiváncsiságunkat elégíti ki, hiszen bepillantunk egy ismeretlen, láthatatlan mennyei világba, és olyan titkokat tudunk meg róla, amik már itt az életben is fontosak nekünk. Vigyáznunk kell azonban, hisz a Jelenések könyve nem valami precíz, tudományos leírás a jövőről, világvégéről, hanem ezek látomások! A képek lényegét kell megérteni, nem pedig a furcsa leírások részletein fennakadni!

A Jelenések könyve úgy keletkezett, hogy az idős János apostolnak Patmosz szigetén megadta Isten, hogy látomásokban megismerje a jövő titkait, és le is írja. A keresztyénüldözések idején, Diocletianus császársága alatt ez reménysugárt jelentett az Istenben hívőknek! A könyv legfőbb üzenete ugyanis az, hogy az események és a jövőnk Isten kezében van!

Az igében egy csodálatos képet látunk: az üdvözültek seregét, megszámlálhatatlan embertömeget, akik a mennyei trónus előtt dicsőítik Istent. Olyan ez, mint egy mennyei istentisztelet. Aztán a magyarázatból kiderül, hogy kik is ezek: Olyanok, akik nyomorúságban éltek, de még a sok-sok szenvedés között is hűségesek maradtak, nem imádták a császár szobrait, nem tagadták meg Megváltójukat. Ezért vannak most itt, a győzelem színhelyén: Győztesek ők, és együtt ünnepelnek a nagy Győztessel, a Báránnyal, aki a megölt de feltámadt Krisztus.

A mai olvasónak persze sok furcsaság is van ebben a leírásban, nem világos, hogy kik ezek a vének, meg a „négy élőlény” az angyalok társaságában. Mégse engedjük, hogy a kép kevésbé érthető részletei elvonják figyelmünket az üzenetétől!

Ezen a vasárnapon egyszerre van itt velünk az öröm és a gyász is. A keresztelő az új élet, a közösségbe fogadás, az élet kezdőpontja, de itt van gondolatainkban az élet végpontja is. Az elmúlt héten három temetés volt, s most a hozzátartozókon keresztül érezhető ezek fájdalma, terhe.

Az ige most alkalmat ad, hogy elgondolkodjunk azon a végső kérdésen: Mi lesz velünk? Van-e jövőnk, s ha igen, milyen jövőnk van a halálunk után? Ha most bepillanthatnánk saját életünk kulisszái mögé, és azt látnánk, amit tényleg hiszünk: milyen jövőkép tárulna elénk?

Tudom, hogy sokan azt gondolják, ez a kérdés a vallásokra tartozik, mondják meg azok, hogy mi van a halál után! Csakhogy akkor sem leszünk jobb helyzetben, ha a vallások piacán körülnézünk, ott ugyanis kétségbeejtő összevisszaság fogad! Egy gyors kutatást végeztem az interneten, hogy melyik vallás mit mond a halál utáni dolgokról. Mi vár minket a halál után?

Köztudott például, hogy a távol-keleti vallások, a hindu és a különféle buddhista tanítások szerint az ember mindaddig újra meg újra megszületik, amíg el nem jut a megvilágosodásra. Ekkor tud kilépni az újraszületés körforgásából. A zsidó vallás szerint lesz majd egy messiási korszak, amikor Isten feltámasztja az igazakat, és itt, a gonosztól megtisztított földön élnek majd paradicsomi körülmények közt. Az Ószövetségben sok helyen találhatók erről szóló képek, leírások.

A keresztyén tanításokban az közös, hogy az élet egyszeri, tehát nem születünk és halunk meg többször, és hogy van a halálunk után valamilyen jutalmazás és büntetés (hagyományosan ez a menny és a pokol). De ezen túl itt is nagyok az eltérések. Van olyan tanítás, miszerint a menny és pokol valóságos, konkrét hely a világon; mások szerint ezek inkább tudatállapotnak tekinthetők, vagyis nem valóságos élmények. A római katolikus tanítás szerint létezik egy purgatórium, ahol még van lehetőség a halálunk után a megbocsátható bűnök átkától megtisztulni. A protestáns felekezetek ezt elvetik, mert nincs bibliai alapja; mi inkább a hitre tesszük a hangsúlyt, az Istennel való kapcsolatra, mert a halál utáni állapotunk ettől függ!

Mit látunk itt az igében? Egy boldog közösséget, ahol az emberek semmiben nem szenvednek hiányt, „nem éheznek, nem szomjaznak”, semmi rossz nem bántja őket. Maga Isten gondoskodik róluk, itt van velük a Bárány, a feltámadott Krisztus, aki elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz. Ez egy minden szempontból megelégedett közösség. Tökéletes mennyei harmónia Isten és az emberek között.

Ne akarjuk mindezt szó szerint értelmezni, hiszen ez látomás! Egy kép a nem láthatóról, egy elképzelés az elképzelhetetlenről! A képnek itt nem a részletei fontosak, hanem az üzenete: Az örökkévaló és tökéletes mennyei harmónia. Ahová minden ember vágyik eljutni, de mindenki másképp mondaná el, vagy öntené képekbe.

Úgy vagyunk ezzel, mint a kisfiú, aki le akarta rajzolni Istent. Fogta a papírját, meg a színeseit, és nekiállt a munkának. Apja, aki látta, milyen elmélyülten dolgozik, megkérdezte tőle: „Mit rajzolsz?” „Lerajzolom Istent!” – hangzott a magabiztos válasz. „De hát kisfiam, Őt nem lehet lerajzolni, hisz senki nem tudja hogy néz ki Isten!” „Hát majd megtudják akkor, ha végeztem!”

…Ennek a kisfiúnak bizony igaza van. Nem az a fontos, hogy mások milyennek gondolják, hogyan képzelik el Istent, hanem hogy nekem, neked, nekünk van-e képünk Róla!

János apostol ilyennek látta a mennyei világot, a halál utáni életet, a tökéletes harmóniát Istennel, – de ami igazán fontos, hogy bennünk milyen kép van erről! Milyen reménységünk van? Hisszük-e, várjuk-e ezt a harmóniát Istennel?

Mindenkinek magában kell erre választ találni, de legyen most közös válaszunk egy énekelt imádság (459. ének):

„Szeretnék lenni, mint ő, alázatos, szelíd,
Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.
Szeretnék lakni nála, hol mennyei sereg
Dicső harmóniába’ örök imát rebeg,
Örök imát rebeg.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára