Az első szeretet

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. szeptember 19. 10:30
Alapige: 
1Kor 13,2-3; Jel 2,4
Audio: 
Letöltés:Audió ikon preka-100919.mp3

Olvasmány: Jelenések könyve 2,1-7
Alapige: Pál 1. levele a Korinthusiakhoz 13,2-3 ; Jelenések könyve 2,4

„És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok! És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.”
„… de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.”

A Jelenések könyvében szereplő levelek címzettjei az akkori legjelentősebb keresztyén központok Ázsiában. A most olvasott első levél az efézusi gyülekezetnek szól. Efézus már Kr.e. 1000 évvel város volt, s a Kr.u. I. szd. végére a leggazdagabb kereskedő- és kikötővárosa Kisázsiának! De nemcsak virágzó gazdaságáról híres, hanem a nagyon erős pogánykultuszról is: itt állt Artemisz istennő híres temploma, és itt tisztelték istenként leginkább az akkori római császárt, Domitianust, aki véres kegyetlenséggel igyekezett kiirtani a keresztyéneket.

Ám maga a gyülekezet is híres az akkori keresztyének között: Pál apostol alapította, s ott is maradt velük majd három évig. Később Timóteus szolgált közöttük sokáig, és maga János apostol is volt idős korában a gyülekezet pásztora, itt írta a Bibliában olvasható leveleit. Sőt azt is tudjuk, hogy ide költözött Jézus édesanyja, Mária, itt élt és itt is halt meg.

Ennek a gyülekezetnek – és az igén keresztül nekünk is – üzeni Jézus először: „Tudom a te dolgaidat.” Tudok helyzetedről, cselekedeteidről, tudok rólad. Tudom azt, amik az elmúlt napokban, hetekben, években mögötted vannak. Tudom azokat a gondolatokat, amik talán most is a fejedben járnak. Látom a szívedet, azt is, amit mások nem. Látom a jót is, és azt is, amit legszívesebben magadnak sem vallanál be.

Bizony, ez egyszerre semmit nem kendőző őszinteség és igaz ítélet, de ugyanakkor nagy vigasztalás és biztató szeretet: Jézus igazán együtt tud érezni velünk, és megérteni minket!

Jézus az üzenetét dicséretekkel kezdi.

„Tudok fáradozásodról.” Pálnak a Timóteushoz írt első leveléből sok mindent megtudunk az efézusi gyülekezet mindennapi életéről. Diakónusok és presbiterek munkájáról, szolgálatok szervezéséről, az özvegyekről és rászorulókról való gondoskodásról. Micsoda sürgés-forgás, mennyi áldozatos adakozás és fáradhatatlan szolgálat! Eszünkbe juthatnak a Szeretet Himnusza szavai: „ha hitemmel hegyeket mozdíthatok el”, „ha szétosztom egész vagyonomat”… Talán irigykedve sóhajtjuk: Bár lennénk mi is ilyen erősek a szolgálatban, gyülekezetként, s egyenkénti hívőkként is!

Jézus megdicséri a páli tanításokhoz, a kapott tan tisztaságához való hűségüket is. A bomlasztó-mérgező hangokat elhallgattatják, a tév-tanításokat elutasítják. Mint az idézett himnuszban: „ha minden bölcsességnek birtokában vagyok”! Bárcsak látnánk mi is – belső kétségeink és a kívülről ránk ömlesztett babonás gondolkodás közepette – ilyen tisztán és bölcsen hitünk dolgaiban!

És az Úr Jézus tud az állhatatosságukról is. Egy erős pogánykultusz városában kitartanak hitükben a kegyetlen üldözések ellenére is. Ahogy Pál mondja: „ha testem tűzhalálra szánom”. Valóban sok keresztyén végezte életét akkoriban vértanúként, lángok között. Mindennapi beszél-getéseinkben, döntéseinkben bennünk van-e ennyi bátorság, Isten szavához, hitünkhöz való hűség?

Lám milyen remekül, dicséretre méltón működik minden ebben a gyülekezetben!

De az, aki azt mondja: „Tudom a te dolgaidat”, azzal folytatja, hogy – bár kívülről nézve elismerésre méltó minden – belül üresség van, szeretet helyett a „semmi” (1Kor 13). Elmúlt, eltűnt az „első szeretet”. Kialudt a belső tűz, s ezért ki fog aludni a fény is. Ha nem változik meg valami, Efézus nem lesz többé világító csillag, fényes gyertya Krisztus kezében. Persze csodálatos dolog az áldozatkészség, a jól megszervezett szolgálat, a bölcsesség, … ám mindez szeretet nélkül semmit sem ér!

Mit jelent ez a kifejezés: „első szeretet”? Mire akarja az Úr figyelmeztetni az efézusiakat és minket? Arra a halálos csapdára, arra az önbecsapásra, amikor az „ügy”, a szemmel látható szervezet lesz a fontos – a személy, Jézus Krisztus helyett! Elhidegültetek tőlem, kihűlt bennetek a szeretet irántam – panaszolja Jézus.

A keresztyénség mindenekelőtt nem intézmény, ahol a jelenlevők létszáma vagy a szépen lefolyt liturgia a legfontosabb. Nem is egy ideológia, hanem az élő Jézus Krisztus személyéhez tartozás! A hívő ember, egy-egy helyi gyülekezet akkor lehet fénylő gyertya vagy csillag, ha az Úr Jézussal való személyes kapcsolat forrósága világítja át. Az önmagát – irántunk való szeretetből – halálra adó Krisztus iránti hálás szeretet.

Eszünkbe juthat az evangéliumból a történet Jézus látogatásáról Máriánál és Mártánál. A jelenet, ahogy Márta áldozatosan és fáradtságot nem sajnálva szolgál fel Jézusnak, de a végén megkeseredik és csalódottan csattan fel: Elegem van, nekem ez így nem jó, nem csinálom tovább! S Mária? Máriát pedig Jézus lábaihoz szögezi a Vele való együttlét öröme. Az Úr válasza szerint ő választott jól…

Még a hitélet legszebb elemei, az imádság, az igeolvasás is lehet rutinná vált kötelezettség. Ahelyett, hogy a gondviselő és megváltó Istennel való örömteli beszélgetés, együttlét lenne. Amikor az Úr szeretetét, erejét, vigasztalását adná nekünk. Vigyázz, mert csak akkor tudsz adni, ha tudsz kapni. Isten szeretet- és erőforrás. Ha az „első szeretet”, megtérésed első öröme már kihűlt és eltűnt, a lendület már nem sokáig visz tovább…

„Elmozdítom gyertyatartód” – figyelmeztet Jézus. Mert ha kialudt a láng benned, akkor nincs többé fényed sem. Efézussal ez sajnos megtörtént: még ötven év, és a gyülekezet eltűnt.

Megdöbbentően fogalmaz az ige Malakiás próféta könyvében. A babiloni fogságból hazatért lelkes Izráel lángoló hite, a szabadító Isten iránti hálás szeretete kialudt. Az újjáépült templomban még folynak az áldozatok, de az Úr a papok szemére hányja: Hallom, ahogy azt mondogatjátok: Micsoda fáradtság! – és még lihegtek is közben! Erre mondja Isten: Nem telik kedvem bennetek! Ennek így semmi értelme. Ez csak teljesítmény-vallásosság, de nem szívből jövő istentisztelet! És szomorúan mondja az Úr: Bárcsak jönne valaki, és bezárná a templom ajtaját!

Hol van a mi személyes hitünkben, életünkben Jézus Krisztus? Tapasztaljuk-e megszabadító, megújító jelenlétét és szeretetét? S betölt-e minket az iránta való örömteli, hálás szeretet? Ő nem egy „ügy”, egy eszmerendszer, egy szervezet, hanem az értünk halt és feltámadt Úr, aki ma arra kér: Állj most meg, és emlékezz az első szeretetedre irántam! Ismerd fel az ürességeket a hitedben, vallásosságodban, az életedben! Gyere közel hozzám, mert én itt vagyok, gyere vissza hozzám, mert én várok rád…

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára