Győztes hitünk...

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. szeptember 12. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Jn 5,4
Audio: 
Letöltés:Audió ikon preka-100912.mp3

Olvasmány: János 1. levele 5,1-12
Alapige: János 1. levele 5,4

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

Amikor egy igét elolvasunk és elmélkedünk rajta, a Lélek néha felhangosít belőle egy gondolatot vagy kifejezést. A mai igeszakaszból nekem az vált legfontosabbá, hogy a hitünkről mint GYŐZTES hitről beszél! Olyan ez a hit, ami legyőzi a világot!

Talán azért is ragadott meg éppen ez, mert mi sajátos módon szeretjük magunkat vesztesnek és kicsinek látni. Az önsorsrontó pesszimizmus sajnos jellemző a népünkre, s ennek keserű gyümölcse bizony jelentkezik népesedési és gazdasági adatainkban. A hit dolgaival kapcsolatban is sokan gondolják úgy: akkor vannak közelebb Istenhez, amikor veszítenek, bajban vannak. – Ez a mai ige arra hív bennünket, hogy fordítsunk ezen a szemléleten, és lássuk hitünket győztes hitnek!

Először is tegyük a helyére, hogy mit is jelent „legyőzni a világot”! Természetesen nem világuralmat jelent, hisz a „világ” az apostol gondolkodásában nem területileg értendő!

A múlt vasárnap említettem, hogy ez a levél egy tévtanítás ellen lép fel. A gnosztikusok ugyanis szembe állították Istent a világgal. Tanításuk szerint Isten helye fönt van a szellemvilágban, itt lent pedig az embervilágban a gonoszság erői nyomán bűn van, sötétség és mocsok. Ezt érti tehát János apostol a „világ” alatt. Levelében sokszor hangsúlyozza, hogy Isten igenis szereti ezt a világot, ezért született közénk emberként! Ő itt van mellettünk küzdelmeinkben, és azt akarja, hogy az Ő szeretete rajtunk keresztül átjárja a világot, ahogyan az élesztő átjárja a tésztát!

Így értsük mi is ezt a „világ feletti győzelmet”: ez győzelem a sötétség fölött, a kilátástalanság, a bűn, a gonoszság, a világ erői fölött!

Hadd hozzak ide János szavai mellé egy másik igét, ami segít nekünk mindezt képekben is meglátni. Dávid ezzel a zsoltárral imádkozott, miután Isten megmentette őt ellenségei kezéből: „Te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.” (Zsolt 18,29k)

Három gyönyörű kép beszél itt a győzelemről! Isten mécsest gyújt, fényforrást ad nekem a sötétben, győzelemre segít a rablók, az engem kifosztani akarók ellen, és győzelmet ad a magas falak fölött, segít túljutni bezártságon, akadályokon!

Mindannyian ismerünk ilyen helyzeteket. Voltunk már (és talán vagyunk sokszor) kilátástalan helyzetben, sötétben, félelemben, tele aggódással, hogy mi lesz velünk, mi lesz a szeretteinkkel, és jól tudjuk, milyen szorító tud ez lenni. Voltunk (vagyunk most is) a gyász terhe alatt, a veszteség sötétjében… És ismerjük a kifosztottság érzését is, amikor elrabolják értékeinket, akár a megfoghatót vagy éppen a lelki kincseinket, és marad nekünk utána az üresség, kiszolgáltatottság… Vagy gondoljunk a kőfalainkra. Falakra, amik elválasztanak egy célunktól, amik akadályoznak, bezárnak minket – milyen magasak és erősek tudnak azok lenni!...

Győzelem mindezek felett. Lehetséges ez? Képzeljük magunk elé azt az embert, aki puszta kézzel rohan neki a fegyveres rablóknak, vagy azt, aki éppen nekifut, hogy átugorja az előtte tornyosuló falat.

Lehetséges ez? – Igen, de csak együttműködésben Istennel! Lehetséges azért, mert Istennel minden lehetséges! Mindkét igében hallottunk erről az egyetlen feltételről! János apostol úgy fogalmazott: „Aki Istentől született, legyőzi a világot.” Tehát aki lelki értelemben Tőle származik, aki hisz, vagyis kapcsolatban van Vele, a legnagyobb erővel! – Ugyanezt találjuk a zsoltárban is: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.” Nem egyedül, hanem veled, ha Te segítesz!

Számtalan tört. megörökíti, amikor Isten népe győzni tudott külső vagy belső ellenségei fölött. De minden ilyen esetben az Istenhez való kapcsolat volt a mentőöv! Megnézhetjük pl. Izráel királyainak történetét: Látnivaló, hogy Izráel fénykora, jóléte legtöbbször egybeesett azzal, hogy Istenhez hű király volt trónon! Vagy felidézhetjük az Újszövetség gyógyítás történeteit: Jézus nem futószalagon gyógyította a sok beteget, hanem mindig a hitüket kereste! Kapcsolódást keresett a bajban levővel, hogy aztán győzelemre segíthesse a betegség felett!

Amikor Isten hív minket az Ő szolgálatára, Vele való együttműködésre, mi pedig hiszünk benne, érteni és követni akarjuk, akkor Ő nem vesztest akar csinálni belőlünk! Ő minket nem valami vesztett csatába hív, nem azt akarja, hogy a hívő örök vesztes, „lúzer” legyen!

Ellenkezőleg! Ő a nagy háborút már régen megnyerte, hiszen feltámadása győzelem volt a halál és sötétség erői felett! A „világ feletti győzelem” már megtörtént. Mi pedig ezt tudva vívhatjuk saját küzdelmeinket, egy Győztes oldalán!

Jézus erre hív minket, és olyan jó lenne, ha a most következő ének szavai mindannyiunk imádsága lehetne! Egy esti imádság ez, ami a sötétjeinkben, küzdelmeinkben is Krisztus közelségét kéri (511. ének):

„Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram;
Nincs senkim és a vigaszt nem lelem,
Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

Kis életem fut s hervadásba hull,
Bú lesz a vígság, fényesség fakul,
Csak változást és romlást lát a szem;
Változhatatlan, ó, maradj velem.

Minden múló perc Hozzád visz közel,
Kegyelmed űzi kísértőmet el,
Nincs más vezérem, nincs más Mesterem,
Fényben, borúban, ó, maradj velem.

Ellenség ellen áldásod fedez,
A könny nem sós, a kór is könnyű lesz,
Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem?
Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

Húnyó szemembe vésd keresztedet,
Ködöt foszlatva láttasd szent eged.
Föld árnya fut, menny fénye megjelen:
Halálban is Te légy, Uram, velem.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára