Adsz és gazdagodsz

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. augusztus 1. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Kor 9,8.12-13
Audio: 
Letöltés:Audió ikon preka-100801.mp3

Olvasmány: 2 Korintus 9,6-15
Alapige: 2 Korintus 9,8.12-13

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek… Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent…”

Az ige hátterében az áll: Akhája (a mai Görögország) és Kis-Ázsia gyülekezetei adománygyűjtést szerveztek, hogy a bajba került jeruzsálemi gyülekezetet megsegítsék. Tehát egy segély-akcióról van itt szó, amibe több gyülekezet, így a korintusi is bekapcsolódott. Mi is jól ismerjük ezt a helyzetet, hiszen az elmúlt időszakban az egész ország összefogott, települések, önkormányzatok, gyülekezetek, egyházak, hogy segítsenek az árvíz miatt bajba jutottakon.

Ennek a segély-akciónak azonban az a különlegessége, hogy ez volt a fiatal keresztyén egyház első komolyabb gyakorlati megmérettetése! Épp hogy megszülettek a gyülekezetek, máris éles helyzetben kellett megmutatniuk, hogy tudnak másokkal szolidárisak lenni, összefogni és segíteni, tudnak adni a javaikból, egyszóval hogy van gyakorlati következménye a hitüknek. Nemcsak beszélni tudnak a szeretetről, hanem teszik is azt. Nemcsak Isten iránt égnek szeretettel, hanem felebarátaik szükségében is készek melléjük állni.

Nem véletlen tehát, hogy Pál nagyon részletesen ír az adománygyűjtésről. A mostani részben éppen azt fejtegeti: Milyen áldásai vannak az adakozás szolgálatának? Hát kövessük mi is a gondolatait, milyen áldásai vannak a mi életünkre az adakozásnak, segítségnyújtásnak!

Az első, amit megérthetünk az igéből, röviden így hangzik: HA TUDSZ ADNI, TE LESZEL GAZDAGABB!

Ellentmondás? Látszólag igen. Ha 100-ból 10-et odaadtam valakinek, akkor nekem 90 marad, ez pedig tényleg kevesebb. Csakhogy tudjuk: az életben nem lehet mindent méricskélni, és a matematika nyelvén leírni! „Érték” nem csak az lehet, amit meg tudok számolni! A gazdagságom nem csak attól függ, hogy milyen összeg lapul a bankszámláimon!

Ha tudunk adni, az bizony érték. Nyilván sokan tapasztaltuk már, hogy milyen jó érzés segíteni valakinek. Ha segíteni tudtunk egy olyan embernek, aki komoly bajban volt, és láttuk szemében a hálát: nem éreztük szegényebbnek magunkat! Jó érzés adni, segíteni, és ez nemcsak azt tölti el boldogsággal, aki kapott, hanem magát a segítőt is!

Ebből az igéből pedig még az is kiderül: A hitből fakadó segítség Isten szemében is értékes! Áldás van rajta! Halljuk csak, milyen szavakkal beszél erről az apostol: „Istennek van hatalma, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek… így mindenben meggazdagodtok…”

Nagyon jó nekünk azt tudni, hogy ilyen háttér van mögöttünk! Egy gazdag Isten, aki nem fukarkodik ajándékaival! Egy bőkezű Atya, aki minden szükségessel ellát minket. Ő áll az adni tudásunk mögött, a segítségeink hátterében. Ő az, aki meggazdagít minket. Persze az előbbi példához visszatérve: emberi matematika szerint igaz, hogy 100-ból csak 90 marad, de Isten matematikája szerint az sokkal többet fog érni.

Biztos vagyok benne, hogy mindazok, akik a korintusi gyülekezetből részt vettek az adománygyűjtésben, azok megtapasztalták Isten bőkezűségét. És az is biztos, hogy hasonló esetben mi is megtapasztaljuk azt.

Milyen áldása van még az adakozásnak? Nyilván elsődleges, hogy a segítség célba érkezzen, így írja ezt az apostol: „a szentek (hittestvérek) szükségleteit kielégíteni” – de van itt még egy nagyon fontos szempont, amiről gyakran elfeledkezünk. Mégpedig az, hogy az adakozásnak, segítésnek milyen hatása van a kívülállók felé!

Ez a szolgálat SOKAKAT HÁLAADÁSRA INDÍT ISTEN IRÁNT!

Itt már túllépünk azon, hogy nekünk is jó, ha segíthettünk, meg azoknak is, akiknek segítettünk. Most az válik fontossá, hogy Isten felé mutatunk az áldozatunkkal! S hogy ez mennyire fontos szempont: az apostol ezt háromszorosan is hangsúlyozza! (Hálaadást szül, sokakat hálaadásra indít, ezért a szolgálatért dicsőítik az Istent!)

Gondoljunk bele, mit is jelent ez! Vajon mit gerjesztünk a tetteinkkel? Milyen fény vetül az életünkön keresztül Istenre? Ahogy éljük az életünket, ahogyan másokkal bánunk, ahogy beszélünk, ahogy a dolgainkat intézzük – mindezeken keresztül a kívülállók az Istenünkről is véleményt alkotnak! Van egy félmondat a Bibliában: „bizony miattatok káromolják az Isten nevét”. Ezt Izráellel kapcsolatban írja Pál, vagyis olyanokról, akik Istenhez tartoznak! (Róm 2) Gondoljuk csak meg, milyen rettenetes lehetőség, hogy miattunk káromolhatják, szidhatják az Istent, miattunk elfordulhatnak tőle, miattunk egy torz kép alakulhat ki róla. De itt ez a másik lehetőség is, mint követendő példa, amit ebben az igében látunk: Ha látják a készségünket, segítségünket, mások mellé odaállásunkat, akkor dicsőítik azért az Istent. Mit gerjesztünk magunk körül? Szidják miattunk az Istent, vagy dicsőítik?

Ez a szolgálat sokakat hálaadásra indít Isten iránt!

Szeretném még kiemelni, hogy miért is volt ez annyira fontos Pálnak. Miért volt fontos, hogy össze tudnak-e fogni hittestvéreik megsegítésére? Hát azért, mert ez misszió! Itt már többről van szó, mint hogy a korintusi gyülekezet megsegíti a jeruzsálemi gyülekezet bajbajutott tagjait! Itt misszió történik! A segítségnyújtás az Isten jóságáról beszél, Hozzá vezethet másokat, Róla tesz bizonyságot! A segítők Isten eszközeivé lettek azzal, hogy segítettek! Igehirdetés ez, evangélizálás szavak nélkül!

Köztudott tény a neveléstudományban: A kisgyermek elsősorban nem azt jegyzi meg, amit mondanak neki, hanem az vésődik be, amit a szülei elé élnek! Hiába beszél a szülő a szeretetről, hiába mondja, hogy légy türelmes a testvéredhez, meg hogy így helyes, úgy helyes, stb. Ha ő maga nem úgy él, ahogy mondja, akkor a szép szavaiból semmi nem fog átmenni!

Ezt nekünk nemcsak szülőkként, hanem hívő emberekként is tudnunk kell. Istenről legszebben mi nem a szavainkkal, hanem a tetteinkkel tudunk beszélni. Ezért helyezi az ige a szívünkre: A segítség, a másik mellé való odaállás mindannyiunk hétköznapi missziója. Bizonyságtétel, pecsét, ami hitelessé teszi a hitünket.

Legyen az Úr áldása ezen a szolgálatunkon!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára