Az ő sebei árán

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. július 18. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 53,4-5
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 53,1-5
Alapige: Ézsaiás 53,4-5

„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. … az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

Messzi vidéken történt, hogy egy mesefigurákkal teli gyermekprogramon csoda történt. No, nem olyan nagy és eget rengető, de szíveket rengető. Aki látta, nem felejti. A gyerekek kedvence akkor Csipkerózsika volt. Mikor megjelent bájos alakjával, gyönyörű ruhájában, igazi, derűs mosolyával, akkor minden gyermek odaszaladt hozzá és körülvették. Érinteni nem is merték, csak nézték. Csodálták. Az ifjú hölgy aztán egyenként megsimogatta a kis kobakokat.

És akkor következett csoda. A távolban magában ült egy megtört testű, mozgásában korlátozott fiú, és nagy vágyakozó barna szemeivel egyre szomorúbban nézte a többieket – a szerencsés többieket. Rettenetesen vágyott közéjük, de rettenetesen félt egy újabb kudarctól, elutasítástól is. Így maradt mozdulatlan és szomorú.

Csipkerózsika is észrevette és odament hozzá. Leguggolt, hogy egy magasságban legyenek. Odahajolt hozzá és megpuszilta. Szinte egyszerre kezdtek sírni, és megölelték egymást. Majd elköszöntek. A fiú arca ragyogott. Csipkerózsika arca volt szomorú.

Jézus az, aki betegségeinket hordozta, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindig megborzadok, mikor Jézust, a Megváltót leíró ézsaiási szavakat olvasom. Ez a látomás valami egészen szomorú képet fest Róla. Betegség ismerője, fájdalmak férfija. Hogyan is képzelhette el így ember őt, az Isten Fiát? Furcsa, hogy nem szépnek, erősnek, nagynak, minden terhet elbírónak és olyan szentképesen aranyosnak festi le. Hiszen a jézusábrázolások legtöbbje egy daliás, kékszemű, vállra omló hajú szépséges embert mutat nekünk. De nem így Ézsaiás.

Miért? Mert tudja, hogy mi a sorsa. Tudja, hogy miért jön. Tudja, hogy kikért jön, és ez nem lesz nyomtalan, sebeket fog kapni. Akikért jön, értük lesz olyan, mint aki beteg, mint aki fájdalmak hordozója. Ő odaadta szépségét azért, hogy elvehesse a mi csúfságunkat. Odaadta erejét, és elvette a mi erőtlenségünket. Odaadta egészségét, ő, aki mindent tudott gyógyítani, hogy elvehesse a mi betegségeinket.

Sokszor azért nem tud velünk a SZÉP Jézus mit kezdeni, mert nem akarunk vele cserélni. Ő nemcsak ad, hanem el is vesz. Nem dédelgethetjük a múltunkat, a vétkeinket, amikor ő már azt elvette és bűnbocsánatot adott helyette.

Egyszer a vonaton utaztam, mikor beszédbe elegyedtem valakivel. Kiderült hamar, hogy kórházlelkész vagyok, s ez az idősebb ember mindjárt a műtéteit, kórházi történeteit kezdte mesélni. Majd kivett a zsebéből egy kis zacskót, amiben – szalvétába csomagolva – ott voltak az epekövei. Megszabadult, megszabadulhatott volna tőlük, de ő nem adta oda. Ezek szerint igazán nem tudta letenni a betegségét. Ha bent már nincs, őrzi kint.

Végiggondoltam, hogy nekem mim van, amit nem tudtam odaadni. Mert a mi „szép” Jézusunk azt várja, hogy adjuk oda neki, ami minket megbetegít, fájdalmat okoz, gondot, problémát, törést, hogy ő ezt elvehesse, és adhasson nekünk valamit.

Tekintsünk kicsit önmagunkba! Mi az, amit én olyan régóta hordozok? Nálam van, betegít, terhel, és Jézus kéri tőlem. Gyakran itt, az úrasztalánál, a falat kenyér, a korty bor vételekor kéri tőlem: hadd vegyem el, hadd gyógyítsalak meg! Hadd vigyem én tovább, rakd rám a terheidet, hadd fáradjak el benne én, mert én elbírom. Te pedig menj tovább ezek nélkül! Hogy teljesebb, erőteljesebb, gyógyultabb életed, lelked, kapcsolatod legyen. Mert én ezért jöttem.

Ismeretes egy gazdag ember, aki jótékonykodásból meghívott és elhozatott száz hajléktalant hatalmas birtokára és vendégül látta őket. Ügyelt arra, hogy mindenki kapjon új ruhát, és tisztálkodhasson, hogy úgy ülhessenek asztalhoz, ahogy valamikor régen. Vacsora végeztével körbement és kérdezte, hogy ízlett-e az étel-ital.

Egyik vendége azt mondta, hogy ő bizony alig evett. Kérdésére, hogy miért nem evett eleget és a sok finomság hogyan kerülhette el épp őt, ezt válaszolta. „Tudja, amikor levetettük a régi ruhánkat, és kaptuk ezt az újat, akkor én nem hittem el, hogy ezt megkaphatjuk, és itt van a kezemben egy nagy összegöngyölt ruhacsomó, és szorongatnom kellett. És hol egy cipő, hogy az aprópénzem esett le a földre, az asztal alá. És amíg felszedtem, a pincérek és a többiek már elvitték – elfogyasztották a sok finomságot.”

Ekkor odalépett a gazda és elvette az éhen maradt vendégtől a koszos – büdös gönceit és mosolyogva, biztatóan ezt mondta: dobd már el ezeket! Hidd el, cserébe tőlem azt a szép újat, ami rajtad van, megkapod! Nem foghatjuk az ő kezét, amikor még mindig teli kézzel hurcoljuk a szennyesünket.

Fájó sokszor azt érezni, hogy Isten nem ajándékoz meg minket. De lehet, hogy azért nem bírja odaadni, amit akar, mert tele van a kezünk. Miközben azt nézem, hogy bezzeg másoknak milyen jó, őket szereti, velük másképp bánik, pedig lehet, hogy egyszerűen ők csak elég bátrak voltak ahhoz, hogy elhiggyék, hogy le lehet tenni, oda lehet adni, és el lehet fogadni.

Számomra különösen biztató, hogy ilyen Jézusunk van. Fáj őt így látni, mint fájdalmak és betegségek hordozóját, de tudjuk róla, hogy ő nemcsak elveszi a mi megtörtségünket és bénultságunkat, hanem képes megsemmisíteni azt. Nemcsak elveszi, és magára veszi a bűneinket, hanem eltörli azokat, mintha soha nem is lettek volna.

Igen, ez a csoda. Ez az amit a történetbeli Csipkerózsika a maga emberi módján meg tudott tenni, de Isten Fia sokkal teljesebben véghez tud vinni. Ne szorongj, ne félj az elutasítástól! Mert Ő nem elutasítani, hanem téged elfogadni jött. Meglát téged a körülötte tolongó emberek között is, és odalép hozzád. Észrevesz minket, nem kerüli el figyelme a mi életünket. Lecsókolja szomorúságod és elveszi bánatod. Csak merd odaadni neki és vedd el tőle, amit neked kínál.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára