Hogyan építkezünk?

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. június 27. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ezsd 4,3
Audio: 

Olvasmány: Ezsdrás 4,1-6
Alapige: Ezsdrás 4,3

„Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, elmentek Zerubbábelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk… Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.”

A mai ószövetségi ige úgy szólít meg minket, mint folyamatos építkezőket, mint akik állandóan építünk valamit.

Érthetjük ezt egyéni életünkre: Gondoljunk csak bele, mennyi mindent „építünk fel” naponta! Amikor pl. nehéz mondanivalóval megyünk oda valakihez, előre felépítjük a mondatokat, a legfontosabb szavakat. Vagy mielőtt fontos döntést hozunk, előre eltervezzük a várható eredményt. Vannak, akik már fiatal koruktól nagyon tudatosan építik fel az életüket: Kitűzik az elérendő célt, aztán törekednek azt megvalósítani.

A gyülekezeti életben, a közösségi szinten is igaz, hogy építkezők vagyunk. A „közösség-építés”, vagy „csapat-építés” minden komolyabb munkahelyen kulcsfontosságú. Egy összetartó, jó csapat a feladatok elvégzésében is sokkal hatékonyabb.

Mit tanulhatunk tehát mi, örökös építkezők ebből az igéből?

„Nem építhettek velünk együtt templomot, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni az Úrnak…” Rögtön látható, hogy a mondat két része két különböző üzenetet hordoz. Először kimondanak egy határozott „nem”-et, majd azt is, hogy mit akarnak. Ez a kettő ugyanúgy összetartozik, amint az érem két oldala. Határozottság és tudatosság van ebben a mondatban.

Ez önmagában is nagyon fontos, hiszen minden építkezésünkben, minden döntésünknél nekünk is tudnunk kell, hogy mi az, amit nem akarunk, amit szeretnénk elkerülni; és azt is, hogy mi az, amit viszont szeretnénk elérni, amiért fáradozni és küzdeni fogunk!

Nézzük, hogyan is alakul mindez a mai történetben!

Círus perzsa király hazaengedi Isten népét a fogságból. Ediktumot bocsát ki, amiben ezt írja: „Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, menjen el a Júdában lévő Jeruzsálembe, és építse fel az Úrnak a házát!” Ők el is kezdik az építkezést, az előző rész leírja, hogy amikor lerakták az alapkövet, az emberek sírtak és ujjongtak, énekeltek és kürtöltek örömükben.

A mai ige azt tárja elénk, hogy az építkezők vezetőihez eljönnek a közelben élő más népek, és felajánlják segítségüket, a családfők azonban elutasítják őket. Nem kérnek belőlük. Vajon miért? Nem udvariatlanság ez? Hát nem szebb lenne, ha minél többen dolgozhatnának rajta? Miért ilyen elutasítók? Miért mondanak nemet?

Hát azért, mert a samaritánusok egy különféle pogány országokból betelepített, keverék népség voltak, akik a maguk isteneit imádták! Ők nyilván hozták volna saját szokásaikat, kultuszukat. Izráel vezetői nem engedhették maguk közé őket, hiszen így feladták volna saját hitüket! Megtagadták volna azt az Urat, akinek a szabadságukat, az életüket köszönhették!

Amire tehát nemet mondtak, az a vallásos keveredés, a hitük elhagyása, a hitvallásuk felhígulása! Nem szűkkeblűek voltak, hanem védték magukat, és védték a hitüket!

Nyilván adja magát a kérdés: Vajon mi tudunk-e ilyen határozottsággal szembefordulni mindazzal, ami a hitünket veszélyezteti?

Eszembe jut két olyan mondat, amit számtalanszor hallottam már különféle beszélgetések során. Az egyik: „De hát egy Isten van, ugyanabban az Istenben hiszünk, nem?” – Nos ez attól függ, ki milyen Istent ért ez alatt! Vagy a másik tipikus mondat: „Az a lényeg, hogy valamilyen istenben higgyünk, nem?” – Hát nem. Nem mindegy, hogy milyen Istenhez kötöm hozzá az életemet! Nem mindegy, hogy meg tud-e tartani engem, hogy szeret-e! Nem mindegy, hogy pl. a keresztet mint valami kabalát hordom a nyakamban, aminek mágikus erőt tulajdonítok, vagy élő kapcsolatom van azzal a Krisztussal, akinek jelenlétét, szeretetét, támogatását folyamatosan megtapasztalom! Nem mindegy, hogy halott istenem van, aki képtelen szeretni, segíteni, vagy élő, akinek jelenlétét minden körülmények közt érezhetem, és akit bármikor megszólíthatok!

A vallásos keveredésnek bizony ma is megvan a veszélye. Előfordul például, hogy valaki keresztyén embernek mondja magát, de hiszi a lélekvándorlás zagyva tanítását, vagy éppen egy-egy babonás mozdulatról nem mer lemondani (le kell kopogni, ki tudja, hátha…).

„Nem építhettek velünk együtt templomot, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni az Úrnak.” Izráel családfői határozott nemet mondtak a felajánlkozásra, mert van olyan segítség, amit nem szabad elfogadni! Így még erősebb volt az elhatározásuk! Pontosan tudták, hogy igazán mit akarnak: Templomot építeni az Úrnak!

Nekik a templom egy konkrét találkozási hely volt az Istennel. Ott tisztelhették, ott mutathatták be áldozataikat, ez volt fizikai értelemben a kapcsolódási pontjuk Isten felé!

Mi az Újszövetség alapján ennél többet érthetünk. Két igét szeretnék most idehozni, amik arra válaszolnak: Hogyan tudunk mi templomot építeni az Úrnak?

Az itteni samaritánusok egyik késői leszármazottjával beszélgetett hosszan Jézus (Ján 4). Az asszony azt kérdezte, melyik a helyes módja az Isten tiszteletének: ahogy ti csináljátok, Jeruzsálemben, vagy ahogy mi a Garizim hegyén. Sem itt, sem ott – mondja Jézus, hanem lélekben és igazságban kell Őt imádni! Vagyis nem a vallás külsőségei fontosak, hanem ami belül történik: ahogy a Lélek által, személyesen formál bennünket Isten!

Péter apostol pedig mintha ezt a gondolatot folytatná tovább, de már nem személyes, hanem közösségi szinten: ő a gyülekezetről ír, mint lelki templomról! Egyenként ti magatok épüljetek fel lelki templommá – írja nekik (1Pét 2).

Aki a Lélek munkája nyomán lelki templommá formálódott, az az Isten gyülekezetében is építővé lesz!

Egyéni és közösségi életünkben így mutatja meg ez a két ige a feladatunkat. Engedjük, hogy Isten Szentlelke minket is formálhasson, és az Ő lelki temploma épülhessen bennünk és általunk!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára