Elhallgathat-e az ige?

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. június 20. 10:30
Alapige: 
Mt 21,27
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 21,23-27
Alapige: Máté evangéliuma 21,27

„Ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek…”

Ha vagyunk, voltunk már szülők, nagyszülők, tudjuk, hogy egy-egy fárasztó nap után, mikor a szeretett kisgyermek odajön hozzánk, és kérdez, enni vagy inni kér, vagy éppen lázas beteg, mi készek vagyunk leülni vele beszélgetni, enni és inni adunk, s ha kell virrasztunk mellette. Készek vagyunk adni magunkból. Ha mi emberi szeretetünkkel képesek vagyunk erre, hogyne lenne rá Jézus is, akiről hisszük és valljuk, hogy irántunk való szeretetéből „odaadta magát” a kereszten nekünk és értünk. De nagypéntek előtt is, egész emberi élete is erről szólt, hogy testi nyomorúságainkat magára véve, bár Ő is sokszor volt egy egész napi tanítás és gyógyítás után fáradt, pihenésre és magányra vágyó, mikor a sokaságot látta közeledni, számára „pásztor nélkül való juhok” voltak, és újra gyógyított, tanított, törődött velük.

Beszélt Isten Országáról, megtérésről, új életről, örök életről. Tanítását hallgathatta bárki, előzetes képzettség és tudás nélkül, nem volt szavaira méltó és méltatlan az emberek között. Van köztük, aki tele van kérdésekkel, de csak rejtve meri feltenni, mint az éjszaka hozzá látogató Nikodé-mus, van akinek kétségei vannak, mint Keresztelő Jánosnak, aki a börtönből üzenve kérdezi: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjuk?, van értetlen, mint a tanítványok általában, és elbizakodottan lelkesedő is, mint Péter, aki később mégis megtagadja Őt, van téves reményeket dédelgetők, mint a Zebedeus-fiak, akik a győzni jött, trónra ülő Jézus mellett akarnak helyet kapni, és olyanok, akiket elsősorban érdekek mozgatnak, hiszen betegek és éhezők, gyógyulásért és kenyérért jönnek Jézushoz.

Jézus pedig prédikál, s mindenki hallgathatja: vámszedő, halász, a nagytanács tagja, szadduceus, farizeus, férfiak, asszonyok, gyermekek. Néha egészen direkt módon tanítja őket, néha példázatokban, ahogy Máté evangéliuma sokszor leírja nekünk.

S egy ilyen folytonosan önmagából adni kész Jézus képe után elég megdöbbentő azt hallanunk Tőle a mai igében: „nem mondom meg!” Ahhoz, hogy ezt a néhány szót jól tudjuk érteni, kicsit tágabban kell látnunk, az egész fejezet, sőt az egész evangélium környezetében. Jézus azt mondja: „Ne mondom meg nektek!”

Nektek nem. De kiknek? Kik azok, akik felé elzárja szavát, akik felé elhallgat? Hallottuk, hogy a főpapok, köztük bizonyára többnyire farizeusok veszik Őt körül. Megszólalásukból, tanakodásukból kiderül, hogy kik is ők valójában. Először is önigazultak, akik birtokosai az istenismeretnek, a törvénynek, s teljesen rendben valónak hiszik kapcsolatukat az Úrral. S mivel így gondolkodnak magukról, képtelenek a bűnbánatra. Ugyan mit bánnának meg?

Ezért vallásosságuk igazából nem is Istenről, hanem önmagukról szól. Mint Jézusnak a farizeusról és a vámszedőről szóló példázatában, amikor a farizeus szinte gratulál Istennek önmagához, hogy milyen remek hívő is ő. S ezek az önelégült emberek még képmutatók is. Hiszen ha nem is igazán hiszik, hogy tökéletesek, azért próbálják ezt mutatni a többiek felé. Jézus a két testvér példázatában ugyancsak róluk beszél: míg az első fiú az apa kérését először megtagadja, később mégis végrehajtja, ugyanakkor a másik nagy buzgón bólogat: Igen, Uram! Szavakban nagyon tud helyeselni… De azután mégsem teszi meg, mert az élete, a cselekedetei másról szólnak.

Ez az igerész azonban nem csak a korabeli főpapokról szól, hanem minket is kérdez: Látjuk-e a fától az erdőt? Látjuk-e Istent önmagunktól? Saját nagy és erős és tökéletes voltunktól? Látjuk-e, hogy nem vagyunk elegek az élethez, az emberi kapcsolatainkhoz, a saját hitünkhöz sem? Hogy szükségünk van rá?! Merünk-e nem tudni, kevésnek lenni, gyengének lenni, bűnösnek lenni…?

Erről egy történet jut eszembe egy pökkhendi utazóról a fekete Mercé-desében, aki le akarta vágni a kerülő utat, s ezért eltévedt. Amikor az alsóbbrendű utak egyikén egy kis falu határához ért, észrevett egy kisfiút. Lefékezve mellette, megkérdezte: Fiam, mondd meg, hol van a legközelebbi nagyváros! Nem tudom – mondta a kisfiú. Nem tudod? Akkor merre van a főút? – Nem tudom – hangzott a válasz. Ezt sem tudod?! Hát hol van a legközelebbi benzinkút?! – Nem tudom. – mondta a fiú. Te semmit sem tudsz! – felelte mérgesen a sofőr, és továbbhajtott. A kisfiú pedig, feltekintve a faluvégi háznak a leboruló estében hívogató fényei felé, magában mosolyogva, azt mondta: De én legalább nem tévedtem el.

Aki Jézusban igazán hisz, az nem tévedhet el. Aki mer és tud vezetett lenni, és nem csak a saját feje, tudása, orra után menni, saját kiváló voltára, erejére, terveire építeni, az nem tévedhet el.

Jézusnak, a testté lett Igének a szavai ezek felé a főpapok felé olyanok voltak – a szólás szerint – mint a falra hányt borsó. Valóban az volt, mert ezeknek az embereknek a szívét falak vették körül, az önigazultság, az önhittség kőfala.

S ezért az igénknek az is az üzenete, hogy „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Mert Jézus szól, tanít, prédikál, de ebből a történetből kiderül, hogy egyszer azt is mondhatja: „Nem mondom!”. Hallgatóinak szemükre hányja, hogy „eljött János az igazság útján, de nem hittetek neki. …még később sem gondoltátok meg magatokat.” Ahogy ezután a gonosz szőlőmunkások példázatában sorolja: az Isten akaratát számon kérő prófétákat megvertétek, elűztétek, megöltétek. Ezt tettétek Keresztelő Jánossal, akinek szavát megvetettétek, s ezt fogjátok tenni az Isten Felkentjével, Jézussal is…

A példázat végén szó esik egy kőről. Jézus ószövetségi próféciákat idézve beszél egy kőről, egyrészt mint sarokkőről, ami az egész épületet megtartó, egybetartó kő lehet, de úgy is, mint ami elbotlás köve lehet annak, aki nem veszi tekintetbe, ami szét tudja zúzni azt, akire rázuhan.

A sarokkőről elmondja, hogy az építők megvetették, nem találták jónak, elhajították, pedig ez a kő összezúzhatja őket. Itt Jézus önmagról beszél.

Isten szól hozzánk, megszólít az otthoni igeolvasásunkban, az igehirdetésekben, beszélgetésekben, közös éneklésekben, mások szava által, vagy megszólít az életünk eseményeiben, örömökben és bánatokban, kapott ajándékokban és próbákban, és nekünk válaszolnunk kell!

Döntenünk, hogy hogyan gondolkodunk, mit kezdünk ezzel a kővel, Krisztussal. Azt mondjuk, hogy” Köszönöm, én jól vagyok így, elég az élethez az erőm, az eszem, a hitem az igazságom…,” vagy meghallom, felismerem, elismerem szükségemet, kevés voltomat, és ráállok a sarokkőre, a kősziklára?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára