Az adópénz

Alkalom: 
Böjt 5. vasárnapja
Címkék: 
Dátum: 
2010. március 21. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 20,24-25
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 20,20-26
Alapige: Lukács evangéliuma 20,24-25

„Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré. Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

Az ember cselekedetei igazából hitvallásának képeskönyve. Nem a szavaink, hanem az életünk árulkodik valójában rólunk. Szép szavaink néha csak annyira igazak, mint egy művirág. Mintha, de csak mintha virág lenne.

Jézus korában is ugyanúgy jelen volt az emberi képmutatás. A Bibliából tudjuk, hogy sokszor a legvallásosabbakra volt jellemző, a farizeusokra és az írástudókra. Íme, ebben a történetben is ártatlan képet színlelve, de valójában csapdát készítve teszik fel Jézusnak a kérdést: „Szabad-e adót fizetni?” Az Úr jól látja képmutatásukat, mégsem úgy vág vissza, hogy „Szégyelljétek magatokat, mit kísértgettek engem?!”, hanem ezt az ellene irányuló gyűlöletet átalakítja üzenetté.

Nekünk, embereknek nagyon nehéz a támadásra nem támadással válaszolni. Túrmezei Erzsébet teszi fel a kérdést egyik versében: Vajon a kő csak azért van ott életed útján, hogy elbotolj benne? Ha meg tudsz állni mellette, hogy elgondolkodj, akkor áldássá is lehet, javadra válik! A világban történő gonosztettekre sokszor ugyanolyan emberi indulat, elbotlás a válasz. De Isten minket többre, másra tanít.

Amikor Jézus válaszul kér egy adópénzt, rákérdezve, hogy kinek a képe van rajta, ezzel röviden elintézi, és lezárja a látszólagos problémát. De felveti utána azt, ami ennél sokkal fontosabb! A pénzen a császár képe és neve van. De te, Izráel, nem feledkeztél-e meg arról, hogy kinek a képét hordozod, hogy kiről vagy elnevezve?!

A jeruzsálemi főpap homlokdíszén ez a felirat állt: Jahvénak szentelve. Ő és a nép, amelyet képvisel Isten kiválasztottja, tulajdona. Ugyanez a héber szó fejezi ki a házastársi kapcsolatot, a kiválasztást, az életre szóló szövetséget. Az egyik próféta fogalmazza meg így Isten üzenetét népére nézve: „Azért választottalak ki, mert szerettelek.” Minden időnek előtte választatott ki ez a kicsi, rabszolgasorsú nép, hogy az Úr képét, nevét hordozza.

Csakhogy ez a kép mostanra nagyon de nagyon megromlott és összetört. Ezzel szembesíti őket Jézus, hiszen Ő azért jött, hogy ezt a képet, az ember istenképűségét visszaállítsa. Aki hallgat az Ő szavára, azt így tudja és akarja formálni.

Azt mesélik, hogy Leonardo da Vinci, mikor az Utolsó vacsora képét festette, igyekezett valódi, akkor élő modelleket találni az arcok ábrázolásához. Jézussal kezdte, és talált is egy „jézus-arcú” és lelkiségében is krisztusi fiatalembert, akiről a Megváltót mintázhatta. Azután éveken át készült a kép, s legutoljára Júdás maradt. Tanácstalanul kereste a megfelelő arcot, mikor egy este hazafelé éppen az egyik kocsmából kirúgott, züllött alakot talált. Feltámogatta, hazavitte, és rávette, hogy modellt üljön. Az elkészült képet végül ez a nyomorult is megnézte, és szinte eszelősen kiáltva fel a Jézus alakjára mutatott: Az ott, az én vagyok! – Évekkel azelőtt róla festette meg a mester Jézust…

Akár így volt, akár nem, jó példa ez arra, hogy egy ember, aki az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, az Ő képét hordozza, így le tud aljasulni. A jézus-arc, akiben Pilátus is felismerte, hogy „íme az ember”, az igazi, az Isten teremtménye, az Júdássá aljasul.

Hogy az akkori Izráel, Jézus hallgatósága mennyire értette meg Őt, arról a történet nem beszél. De az ige ma hozzánk szól, minket kérdez: Kinek a képét hordozod? Tudod-e, mire rendelt téged az Isten? Hogy az Ő képét hordozd, hogy neki szolgálj!

Gondoljunk akár a Tízparancsolatra, mint az ige tükrére! Mivel töltöd az idődet akkor, mikor Isten az Ő közösségébe hív? Hol töltöd az Úr napját? Ha innen kimegyünk, látjuk az embereket a kertekben dolgozni, metszegetni. Eszükbe sem jut, hogy az Isten megadta a hat napot a munkáinkat végezni, s a hetedik nap az erőgyűjtés napja.

Persze aztán nagyon tudnak sopánkodni, meg az Istent vádolni, ha az Úr behajtja rajtuk! Esetleg hetekig nyomják a kórházi ágyat. Megérte? Egyet nem adott az Úrnak. Most adja hetedszámra…

Vagy esetleg valaki idejekorán elpazarolja az életét, holott az Isten azt mondja, hogy ha az én képemet és hasonlatosságomat hordozod, akkor vigyázol erre az istenképre az egészségedben is! Mert ez erre kötelez.

A legtisztább istenkép pedig Jézus Krisztus. Ahogy az Újszövetségben mondja az apostol: „Ő a láthatatlan Isten képe”! Nem emberi módon, külsőleg, hanem belsőleg, ahogy majd énekeljük: „Újítsd meg rajtunk a Te képedet, hogy lehessünk újra a Te isteni néped!”

Ő keresi a képet rajtunk, és vissza akarja állítani. Olyan jó, hogy van erre lehetőség, amíg tart a ma! Amikor elmúlik az időnk, a lehetőségünk, akkor már hiába akarjuk. Itt és most még lehet. Ezért mondja az ige: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keméynítsétek a ti szíveteket!”

Ugye milyen kedves dolog az, amikor egy-egy gyermek arcában felismerjük a szülők vonásait? Mi is csak akkor lehetünk Isten gyermekei, igazi keresztyének, ha hordozzuk a krisztusi vonásokat. Nem külső formában, hanem belső tartásban. Az Istennek való engedelmességben, az istengyermeki méltóságban, és az Isten igéje szerint való tájékozódásban.

Mi nem a világhoz alkalmazkodunk. Nem az a mi feladatunk és szabadságunk, hogy olyanok legyünk, mint mások, vagy éppen túltenni rajtuk e világ értékrendje szerint. Ha e világnak csak ennyire jut, akkor mutasd meg azt a másik értéket! Amelyik téged nem tesz beteggé, nem zavar a másik pukkasztó kerítése vagy háza-vagyona, hanem meg vagy elégedve azzal a békességgel, azzal az ajándékkal, amit kaptál, akár tehetségedben, idődben, erődben, azokkal a lelki értékekkel, amit kaptál az Úrtól.

Ez a békességes élet titka. Hogy kint hogy hullámzik és tajtékzik a tenger, mennyi szennyet hord ki a partra, ez a világ dolga. De azt mondja az ige, hogy „a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. Ez a világ éli a maga életét, de irigykedve néz a keresztyének békességére, örömére és tisztaságára, fegyelmezettségére.

A kérdés az, hogy mennyit lát meg belőlünk. Tudjuk-e úgy felmutatni a krisztusképet, hogy az szomjúságot támasszon a másikban?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára