"Láss! A hited megtartott!"

Alkalom: 
Böjt 4. vasárnapja
Címkék: 
Dátum: 
2010. március 14. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 18,41-42
Audio: 

Olvasmány: Lukács 18,35-43
Alapige: Lukács 18,41-42

Amikor közel jött, megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.”

Vajon lehet-e bármit is tanulni egy vak koldustól? Igen, lehet! Ettől a vak koldustól pedig, akiről az igében hallunk, akinek a sorsa, életútja, iránya változott meg gyökeresen, különösen is sokat lehet tanulni! A kérdést talán inkább így kellene most is feltennünk: vajon mi engedjük-e tanítani magunkat?

Ez a gyógyulástörténet többször is szerepel az Újszövetségben. Márk evangélista leírása szerint a vakot Bartimeusnak hívták, Lukácsnál nincs neve, Máté pedig úgy jegyezte fel, hogy ketten voltak, akik ott koldultak a jerikói út mellett. Az események lényege azonban, sőt, még a lezajlott beszélgetés is ugyanaz mindhárom esetben.

Maradjunk mi most a névtelen vak koldusnál, nézzük végig a történetét, és keressük meg, hogy mit is tanulhatunk tőle?

Először is megláthatjuk az ő sorsában a saját nyomorúságaink valódi okát. Merthogy nyilvánvalóan ezt az embert a vaksága tolta félre, emiatt került oda az út mellé, a szegénységbe, a koldulásba. Nem tudjuk, hogyan veszítette el látását, de az akkori körülmények között minden nyomorúsága ebből fakadt: Képtelen volt eligazodni a világban, nem tudott munkát vállalni, ki volt szolgáltatva, mások jóságára, adományaira volt utalva.

Gondoljuk csak végig: Vajon a mi esetünkben nem így van? Amikor mi nyomorultul érezzük magunkat, vagy félelem lesz úrrá rajtunk, vajon az nem azért van, mert valami akadályoz minket a tisztánlátásban? A saját szavaink is elárulják, hogy ilyenkor „sötéten látunk” vagy éppen „kilátástalannak” érezzük az életünket. Vagy sok-sok hibánk, tévedésünk, bántásunk vajon nem abból fakad, hogy rosszul láttuk a dolgokat, nem jól ítéltük meg helyzetünket?

Ha egy kicsit tágítjuk a kört a nagyobb közösségünk felé, ezen a szinten is hasonló eredményre juthatunk. A holnapi nemzeti ünnepünk kapcsán jól tesszük, ha elgondolkodunk népünk fizikai és lelki állapotán. A gyógyulás felé ugyanis csak az állapotunk hiteles felmérése után tudunk elindulni. Ha az ige tükrébe nézünk, a helyzetünk bizony nagyon hasonló az útszéli kolduséhoz, a kifosztottság, félretettség, reménytelenség miatt. Ennek mély okát is valahol a látás, a lelki látás hiányában kell keresnünk.

„Mikor nincs látás, a nép elvadul” – így fordítja Károli a Példabeszédek egyik mondatát (29,18). Később ezt kiegészítették egy szóval: „Mikor nincs mennyei látás…” A új Biblia-fordításban pedig a mondat úgy hangzik: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép.” Vagyis az emberek, a nép sorsa bizony nagyon összefügg a látással, a mennyei látással! A látást pedig így lehet visszanyerni: Istennél! A Kijelentésből, Jézus gyógyító szavából!

A koldus egy másik fontos dologra is megtanít: A gyógyulás útja mindig egyszemélyes. A gyógyulás személyes szinten kezdődik, és a sok egyéni gyógyuláson át vezethet út a nagyobb közösségeink, egyházunk, nemzetünk gyógyulásához.

Itt egy egész tömeg kíséri Jézust Jeruzsálem felé, de bizony sokan csak félreértésből. Azt remélik, hogy ő majd felforgatja a várost, forradalmár lesz, élére áll egy felkelésnek, kiűzi a gyűlölt rómaiakat… – Jézus azonban a győzelmet nem fegyverekkel akarja kivívni, hanem sokkal mélyebben! Ezért Ő meghalni ment Jeruzsálembe! Szenvedni és meghalni az emberekért. Azért, hogy gyógyulást hozzon, megmentsen, lelkileg éppé, egészségessé tegyen!

Nem véletlen tehát, hogy itt Jézus nem a tömeggel foglalkozik! Csak azzal az eggyel, aki segítséget kér, aki gyógyulni akar! Azt hívja maga elé, aki kitartóan kiabál utána, mert érzi, tudja, hogy itt a nagy esély! Nem engedheti elmenni Jézust! „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Állj meg, és segíts! Gyógyíts meg!

Kérdés önmagunk felé: Ki merünk-e lépni a „tömegből”, a jótékony takarásból? Elő merünk-e jönni a barikádjaink mögül? Fel merjük-e vállalni a nyomorult állapotunkat, a félelmeinket, a vakságainkat? Merünk-e hangosan kiáltani? Tudunk-e imádkozni, Jézushoz fordulni, őszintén Elé vinni életünket?

Végül azt emelem még ki a történetből, hogy ez a vak koldus jól kérni is tanít minket! Amikor Jézus megkérdezi tőle: Mit kívánsz? Vagyis: Te döntsd el, mit tegyek veled! Mit hiszel rólam, hogy én azt megtehetem veled? Mennyihez van bátorságod? Mit kérsz? – Akkor ő nem többet kér (valamiből többet), hanem mást (mást mint az eddigi élete)!

A koldus nem több alamizsnát kér, hogy egy ideig jó legyen neki, és ne kelljen kéregetnie. Nem jó ruhát kér, hogy ne fázzon ott az út mellett. Ilyeneket is kérhetett volna, de azzal alapvetően nem változott volna semmi az életében.

Ő ezeknél lényegileg mást kért! Minőségi változást kért! Másik életet. Új életet. Ő a koldus-létet és a vakságot akarta maga mögött hagyni, ezért aztán LÁTÁS-t kért.

És Jézus válasza ez volt: „Láss! A hited megtartott.” – Mennyi minden benne van ebben a rövid válaszban! „Láss! A hited megtartott.” A hited tartott meg. A látásod szorosan összefügg a hiteddel. A látásod és a hited szorosan összefügg a megtartatásoddal! A hited miatt kapod vissza látásodat. A bennem való hited révén lehet mostantól egész más az életed. Az útszéli nyomorgás helyett felemelt fejjel dicsőítheted Istent!

Bátorítson minket is az ő példája: Nem mindegy, hogy mit kérünk. Lehet kérni kicsit jobb életfeltételeket, több pénzt, anyagi biztonságot, jobb egészséget. Fontosak, kellenek is ezek az értékek mindannyiunk életében, de Jézustól a legnagyobbat érdemes kérni! Azt, ami mindezeknek a lelki alapja: a hit látását, látó hitet!

Legyen énekelt közös imádságunk a 467. dicséret:

„Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy;
A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon;
De Krisztus kézen fog s vezet világos utakon.

Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem:
Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára