Gyökérből új hajtás

Alkalom: 
Böjt 3. vasárnapja
Címkék: 
Dátum: 
2010. március 7. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 11,1.6
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 11,1-9
Alapige: Ézsaiás 11,1.6

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. … Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.”

Az egyházi hagyományban minden böjti vasárnapnak neve van. Böjt harmadik vasárnapja latinul Oculi vasárnapja, amely a 25. Zsoltár alapján azt jelenti, hogy szemeink mindenkor az Urat nézik. Az okuli szóból valószínűleg nekünk már az okuláré, a szemüveg elődje jut eszünkbe.

Ez az idő arra hív, hogy az Úrra nézzünk, az Úr felé forduljunk – még jobban mint eddig. Mire nézünk, mire fókuszálunk, min vagy kin nyugszik meg a tekintetünk? Ki az, aki örömöt ad nekünk? Kivel tartunk szemkontaktust? Ki az, aki biztatást, megelevenítő erőt ad nekünk? Szemmel tartjuk-e Isten akaratát az életünkben, ismerjük-e a vertikális szemkontaktus fogalmát? Tudunk-e felfelé tekinteni?

Böjt derekán szabad előretekintenünk. Nézzünk bele az ige tükrébe, hogy az vezesse! Szemünk arra az Úrra néz, aki a legdrágábbat, egyszülött Fiát sem kímélte, hogy bennünket a bűn rabságából, az örök halálból kimentsen! Őreá tekinthetünk, és könyöröghetünk a dicséret szavaival: Rád tekint már hitem, Megváltóm Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

Isten igéje sokszor képekben adja elénk az ő országának titkait. Meglátjuk-e a jövő ígéreteit az elrejtettben, odafigyelünk-e Isten jelzéseire? Tudunk-e az apró dolgokra figyelni, a látványosságok, a multi-plakátok helyett? Észrevesszük-e, hogy a széles út mellett egy kicsi, éppen csak felfedezhető ösvény is vezet? Vezet-e zarándokút a szívünkbe?

Ézsaiás első képe a gyökérről szól. A Messiás békekorszaka a gyökérrel indul. Nem túl látványos, nem felemelő, nem ad árnyékot, nem érdemes lefényképezni. Az idei képes falinaptárunk hatalmas és gyönyörű fákat ábrázol. Mamutfenyőket, tölgyeket, cseresznyéket és még sokfélét. Szeretem nézegetni őket. Egyiknek sem látszik a gyökere, de valójában a szépségük, az egészségük a mélyben kezdődik.

Ez az ige a gyökérről sarjadó hajtásról a reménység földjére vezet bennünket. Ézsaiás már korábbi fejezetekben is a sudár fák sorsáról, Isten ítéletéről beszél. A 10. fejezet végén ezt olvassuk: „De az Úr, a Seregek Ura kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. Ledőlnek Libánon büszke cédrusai”. Ezek után megjelenik egy csonk. A kivágott törzsből hajt ki egy új hajtás, egy életerős vessző.

Egy vessző, a mélyből születő reménység, egyetlen hajtás a kivágattatás után – vajon elég-e nekünk? A Bibliában sokszor találkozunk a gyökér-szimbólummal. Az Egyiptomot sújtó csapások közül a jégeső és sáskajárás egymás után következik. A sáskák következtében még az új reménységet jelenő hajtások sem maradnak életben. Minden elpusztul. A megszűnés, a kipusztulás félelmét, ítéletét Keresztelő János is megszólaltatja megtérésre hívó szavaiban: „A fejsze már a fák gyökerén van”. Sőt Jézus is azzal a félelmetes lehetőséggel szembesít, hogy a megátkozott fügefa gyökerestül szárad ki.

A magvető példázatában is éppen az a fontos, hogy a mag „gyökeret verjen”, mert a gyökér hozza az ágakat. Az már az élet ígérete! Hajtás sarjad a gyökérről! Ez a kép a romlás ellenére az újrakezdés, a gyógyulás lehetőségét hordozza.

A böjti idő arra is hív, hogy a dolgainkhoz tisztábban, őszintébben álljunk hozzá. Hogy meg tudjuk vallani, hogy életünkből sok mindent le kellett metszeni, sok hiábavaló, semmirekellő ágat, de Isten ebből új életet, új hajtást tud támasztani.

Nézzünk szembenézzünk életünk fájával, életünk megtartó gyökereivel. „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” Életünk alapja, tápláló gyökérzete Jézus Krisztus. A teljes pusztulás és az újrakezdés lehetősége együtt jellemzi ezt a fát, mint ahogy a teljes sötétség és az ujjongó öröm együtt jellemzi a nagyhét eseményeit. Az élet a halálra is hatást gyakorol.

A látomás második eleme a farkas és bárány képe. Ki engedne egy farkast a bárány közelébe? És mégis az eljövendő Messiás országában a farkas a báránnyal lakik együtt. Mai világunkban milyen tekinteteket látunk magunk körül? Farkasból vagy bárányból van több? És bennünk mi van? A farkasról és az oroszlánról a vad ordítás, a pusztítás, a félelem jut az eszünkbe. Milyennek látjuk ezt a világot? És milyennek látja Isten? Ne feledjük el, ma a szemek, a látás vasárnapja van! Isten hogyan lát bennünket? Bárány-világ vagy farkas-világ mellett döntünk?

A farkas napjai ijesztőek, ösztönösek, a bárány napjai megnyugtatnak, vígasztalnak és meggyógyítanak. Be kell vallanunk, hogy mind a kettő bennük van. Néha erre nézünk, néha meg arra. De nem elég csak erre a világra nézni! Az Érzelmi Intelligencia híres könyvben írja a szerző, hogy a zabolátlan, állatias szenvedélyek a legbriliánsabb embertársunkat is zátonyra futtathatják. Azonban akin az Úr lelke nyugszik, tanácsot és erőt tud adni nekünk: Van-e bennünk a bárányon és farkason túl valaki, aki ezeket össze tudja békíteni?

Annyira szükségünk van valakire, aki a farkasainkból csak a tettre kész akaraterőt, életerőt, a bárányainkból pedig a szeretetreméltó szelídséget tartsa meg bennünk. Van-e vadakat terelő juhászunk, akin a mi lelkünk is megnyugodhat? Ismerjük-e őt, vagy csak a versből jut eszünkbe?

Harmadszor ez az ige az Úr szemével, látásával is szembesít. A Messiás jól lát, egész pontosan nem látszat, külsőségek, dicsekvés szerint ítél. Ő jól lát bennünket, azt is, ami a bensőnkben van. De az ő látása nem egy diktátoré, nem is az oroszláné, vagy fenevadé. Nem szigorú, vizsgáló, felelősségre vonó tekintet az övé, amely elől menekülni kell, hanem az éjjel-nappal kísérő, szerető Úr tekintete, amelyről a zsoltáros így vall: „megőriz az Úr jártodban, keltedben, most és mindenkor.”

Vállaljuk fel, krisztushívő emberek, hogy lehet másképp is élni. Mondjuk magunkénak ezt a bíztatást. Ő a lelkét adja nekünk, hogy belőlünk is előbújjon az új élet, lehet hogy kövek közül, vagy egy csonk réseiből, de új és maradandó élet. Jézus Krisztus a vesszőszál, Ő azért halt meg és hajtott ki újra, hogy nekünk életünk legyen. Az új élet erős, ez a vesszőszál hordoz mindannyiunkat. Rajta megnyugodhat a tekintetünk. S amikor valós képeket, fájó bűnöket vallunk meg Istennek e böjti időben, mégis a reménység hangja, látása, és reménység Istene marad a miénk.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára