"Többen vannak velünk"

Alkalom: 
Vasárnap
Címkék: 
Dátum: 
2010. január 31. 10:30
Alapige: 
2Kir 6,15-17
Audio: 

Olvasmány: 2 Királyok 6,8-14
Alapige: 2 Királyok 6,15-17

„Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.”

Ez az igeszakasz egy verset juttatott eszembe, amely egy festőről szól, akinek az a feladata, hogy a békességet megrajzolja. A művész próbálkozik, témát keres: „Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen. Utasa mind lusta álomba merült… s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.” A festő azután papírra vet csendéletet, majd csöndes téli tájat, végül egy nyugodt birkanyájat, de egyik sem tetszik neki igazán. Közben az otthona felett kitör a vihar, a sötét ég alatt szélvész tombol, villámlik és mennydörög, de az ablak alatt álló fa egyik belső ágán meglát egy madarat, mely az iszonyú viharra ügyet sem vetve néha elszundít, néha csiripelget, teljes békességben. Végül a művész ezt a képet festette meg.

Erről a békességről, a csak az Istentől elnyerhető békességnek erről a titkáról szól a mai történet. Állandó csatározásról és tervezett támadásokról hallunk: Izráel és Szíria háborúban áll, és a prófétán keresztül Isten látványosan segíti Izráel népét. Ezért akarja az ellenség elnémítani, elpusztítani Elizeust. Körbeveszik egy éjjel Dótán városát, a próféta lakhelyét, és hajnalban erre a fenyegető helyzetre ébred Elizeus és ifjú, hitben még tapasztalatlan szolgája. Az ő látásukon, lelkiállapotukon, párbeszédükön keresztül tanít most minket Isten Igéje.

Először is az ifjú szolga viselkedésében és szavaiban megjelenik az emberi félelem és csüggedés. Kétségkívül nem ok nélkül retteg és esik kétségbe ez az ember. Nem beképzelt vagy eltúlzott ez a fenyegetettség, hanem teljesen valóságos. Emberi szemmel nézve igen reálisan látja az esélyeiket. Kettejük ellen egy egész hadsereg támad: reménytelen helyzet!

Mindez a támadás és fenyegetettség, s az annak nyomán a szívben születő félelem mindannyiunk számára ismerős. Rólunk is beszél az ige. Bennünk is van szorongás a mindennapi életünkben, érezzük néha, hogy támadások érik a biztonságunk, fenyegetve érezzük azt, amiről eddig azt hittük, hogy biztos, stabil. Jönnek életfordulatok, előbukkanó betegségek, a korral járó gyengeség, támadó anyagi bizonytalanság, ellenséges emberek, akik – ha fegyverrel nem is jönnek ellenünk, de – szavaikkal rombolni tudnak bennünk, támadják a békénket. Néha minket, néha szeretteinket fenyegetik, bántják. Ezek valóságos emberi helyzetek és érzések, és Isten nem utasítja el, nem tagadja le ezeket. A fent idézett versben tomboló vihar is a kismadár körül igazi, valóságos ítéletidő volt.

Amikor Elizeus szolgája megszólal, megmutatja, hogy ez az élmény mit okoz benünk emberekben. „Jaj, uram!” – kiáltja a szolga, és eluralkodik benne a félelem. Ez a félelem elvakít és megbénít. Elvakít, és még nagyobbra nő, mint amekkora a valóságban. Leküzdhetetlennek tűnik, és képes uralni a mindennapjaink. Ezzel kelünk és fekszünk, ez rántja görcsbe a napjainkat, rontja el a hangulatunkat. Elvakít, és nem látunk mást. A jót, a szépet, a másik ember szeretetét, azt, ami pozitív és amiért Istennek hálát lehetne adni. És megbénít: tehetetlenség, kiszolgáltatottság és megkeseredés lesz úrrá rajtunk. Elizeus szolgájával együtt mondjuk: „Mit tegyünk?!” – és ez azt jelenti: Nincs mit tenni…

Istennek hála, hogy egy ilyen lelkiállapotban lévő ember mellett ott áll egy Elizeus, aki megszólal, és mond egy mondatot. Istennek hála, hogy a mi életünkben is voltak és vannak Elizeusok, egy lelkész, egy barát, életünk társa vagy egy hitbenjáró testvér, hogy elhangozhatott egy mondat a Bibliából olvasva, egy igehirdetésben, vagy arra csak visszaemlékezve, bennünk Isten Lelke által megszólalva. Istennek hála, hogy vannak Elizeusok, és elhangozhat az a mondat, hogy „Ne félj, többen vannak velünk, mint ővelük!”

Mi van benne ebben a mondatban? Hit, vígasztalás, és aztán megjelenik az imádság is.

Ebben a mondatban ott van Elizeus hite. Az a hit, ami belül világít, aminek a fényénél a külső sötétség is oszlani tud, és a vakság gyógyul. Ami által ő képes arra, hogy – látva persze az ellenséges sereget is – lássa a nagyobbat, a hatalmasabbat, ami ugyanolyan valóságosan jelen van! Ez a hit a prófétában bevilágítja a múltat, fel tudja ismerni – emlékezve – az Isten jelenlétét sok átélt megtámadottságban és fenyegetettségben. És a jelenre vagy a jövőre nézve ezért tud hinni, bízni abban, hogy ez a jelenlét ugyanolyan valóságos és hatalmas lesz minden élethelyzetben. Ez pedig erősebb minden arám csapatnál, minden fizikai, emberi fenyegetésnél. Ennek a hitnek a fényénél oszlik a homály, a félelem, oldódik a görcs, noha talán kint tombol a vihar…

Ezt a történetet hallgathatjuk úgy is, mint akiket Elizeusként állít - ennek a hitnek a világosságával – valaki mellé, aki tőlünk kaphatja meg ezt a mondatot: „Ne félj!” Hiszen a próféta hite itt megszólal, és rajta keresztül maga Isten vígasztal. Nem kívűlről szól be, mint egy drukker a küzdőtérre, hanem vele van, ez az ő harca is. Nem kezd sápítozni, hogy ez tényleg milyen borzasztó. Nem dorongolja le, mint „szuperhívő”, hogy nem szégyelled magad, ilyet egy hívő nem érezhet, nem gondolhat, nem félhet. És nem mondja, amit mi sokszor hajlamosak vagyunk mondani, hogy „Itt vagyok én, majd én megoldom, majd én hiszek még helyetted is!”

Mindezek helyett azt mondja Elizeus: „Ne félj, mert…” És bizonyságot tesz arról, hogy ő hogyan lát, miben bízik és miben hisz, neki mi a megtapasztalása. Bizonyságot tesz a hitéről, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Ha Istennek az Ő kívűlről láthatatlan valósága igazán velünk van, akkor: „Ne félj!”

Bizonyságot tesz és imádkozik is érte, mert tudja, hogy ember itt nem segíthet. Sem prófétai tekintély, sem meggyőzés itt nem működik. Sem a „Hidd már el, ha én mondom!”, sem az „Addig mondom, amíg el nem fogadod!” nem segíthet, de Isten megajándékozhat a látással. Ennek a fiatalembernek a szemei megnyílnak, és meglátja azt a hatalmas, isteni valóságot, amely jelen van ott a fenyegetettségben, a város körül.

A történet úgy folytatódik, hogy maga az ellenséges hadsereg „vakul meg”, és belesétál Elizeus csapdájába. A rettegett ellenség bamba nyájként követi a prófétát Samária szívébe, az izráeli hadsereg fellegvárába. Mégis, Istennek a legnagyobb munkája és csodája ebben a történetben az, amit ennek a fiatal szolgának a szívében végzett el: vakságból látás, félelemből bizalom, kétségbeesésből hit, keserű panaszból pedig békesség lett. Amint az elején idézett vers végződik: „Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez. A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Kegyelemből van üdvös-ségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."

(Efézusi levél 2,8)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára