Hittantábor a Vértesben

Dátum: 
2015. június 27. 19:00
Hittantábor a Vértesben

Idén is megszerveztük a felsős református hittanosok nyári táborozását, melyre több mint húsz gyermek jött velünk. A tábor helyszínéül egy gyönyörűen felújított erdei iskolát választottunk, mely a Vértesben található, mindössze pár kilométerre Mórtól.

A következő írás a hittantábor eseményeit mutatja be az egyik táborozó szemszögéből.


 

Június 22-én, hétfőn a református parókia udvarán nagy volt a nyüzsgés. Ugyanis a táborra jelentkező gyerekek, Péter bácsi és Ildi néni kíséretében autóba szálltak és meg sem álltak a Mór melletti erdőig. Mindenki izgatottan és tágra nyílt szemekkel szállt ki a kocsikból. A gyerekek ámulattal nézték a föléjük tornyosuló nagy fákat, az alattuk elterülő különös aljnövényzetet, a fahidat, a csorgadozó kis patakot, a régi falépcsőt, és az őket körbeölelő végtelen természetet.

Miután bepakolták csomagjaikat, és mindannyian elfoglalták a szobájukat, kezdődhetett a hittantábor. A felnőttek ismertették a programot, megbeszélték a részleteket, aztán engedték a gyerekeket felderíteni. Az összes gyerkőc ámulattal bámulta az erdőben a titokzatos lábnyomokat, izgatottan füleltek, amikor valami érdekes hangot hallottak. Ilyenkor mindenféle történeteket kezdtek szövögetni arról, hogy mindjárt előbukkan egy vaddisznó a bokor mögül és rájuk támad, vagy éppen egy őzike szalad át előttük az úton. A legjobban mégis annak örültek, amikor egy tóra bukkantak az erdőben (később azonban kiderült, hogy az igazából egy vízgyűjtő).

Az ebédet foglalkozás követte. A gyereksereg felözönlött az emeletre és érdeklődve lesték, mi fog történni. Péter bácsi és Ildikó néni elmondták mi lesz a téma ezen a héten. Ugyanis minden hittantábornak van egy témája. Az idei tábor például Ézsau és Jákób kalandjaira épült. A felnőttek csoportokat alakítottak ki a gyerekek között, aztán már neki is láttak a munkának.

Először is volt angyalhúzás, ami annyit jelent, hogy a táborban jelenlévők nevét felírták egy kis cetlire, a papírokat beletették egy kalapba, aztán körbevitték, és mindenki húzott egy nevet. A papírra firkantott embert kellett azon a héten „védelmezniük”, illetve kedveskedniük neki. A húzás után mindenki titokzatosan mosolyogva eltette a cetliket, aztán újra figyeltek a felnőttekre.

Péter bácsi felolvasta Ézsau és Jákób születésének történetét, majd elmondták a feladatot aznapra. Minden csapatnak le kellett rajzolnia az egyik szereplőt a történetből, és kitalálnia egy csapat nevet. Munka közben a gyerekek néha csöndben dolgoztak (bár az ilyen ritka volt), vagy zajosan beszélgettek, nevettek, esetleg vitatkoztak. Végül mindenkinek sikerült teljesítenie a feladatát, és jó kis csapatnevek születtek. Vacsora után még adtak a táborozóknak egy kevéske szabad időt, de utána el kellett menni, lefeküdni. Este a gyerekek nem nagyon akartak aludni, de hát ez gyakori hiba a táborokban.

Minden nap reggelivel kezdődött, amit a délelőtti áhítat követett, ahol a gyerekek énekeltek, meghallgatták az újabb történetet Ézsau és Jákób kalandjairól, aztán feladatokat oldottak meg. Ebéd után általában kirándulni mentek a táborozók, kivéve persze, amikor esett az eső. A sok csapatmunkának és a vicces hangulatú kirándulásoknak köszönhetően a gyerekek nagyon jól összebarátkoztak egymással.

Ahogy teltek a napok egyre jobban látni lehetett, hogy a gyerekek megnyíltak egymással szemben, illetve, hogy egészen összeszokott a csapat. A gyerekek nagyon szerették a délelőtti áhítatok alkalmán az énekléseket, és a csapatmunkákat. Bár néha előfordult, hogy a kísérőknek fel kellett emelniük a hangjukat, de összességében nagyon jól sikerült idén is a hittantábor.

Szombat reggel a gyerekek becsomagoltak, kicuccoltak az udvarra, aztán nagy nehezen elbúcsúztak egymástól. Ha egy ember épp arra jár és odanéz, azt látja, hogy egy halom gyerek ácsorog kint az udvaron és mindenki egymást ölelgeti. Bizony, mint mindig, most is az utolsó nap volt a legnehezebb. A búcsúzás. Végül a táborozók beszálltak az autókba, és elindultak hazafelé. A gyerekek fáradtan, viszont fülig érő szájjal, és rengeteg élménnyel tértek haza.

Sarkadi Anna


Képek a táborról:

Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben
Hittantábor a Vértesben

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára