Keneseiek Kecskeméten

Dátum: 
2014. május 24. 00:00
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre

Az idei május 24-én, mikor a Kárpát-medence reformátusságának képviselői elindultak Debrecen felé, hogy a Református Egység Fesztiválon találkozzanak, a kenesei reformátusok 25 fős kis csapatával mi Kecskemétnek vettük az irányt. Az egység, a távoliakhoz való kötődés sajátos megtapasztalása volt ez a kirándulás is, hiszen Balaton-parti gyülekezetünk egyik lelkészének a szülővárosába indultunk, ahol Kuti József kecskeméti lelkész várt minket, a néhai kenesei lelkipásztor unokája.

Elsődleges úti célunk maga a nagy múltú, megyeszékhely rangú mezőváros volt, annak is történelmi központja, építészeti nevezetességei, s persze a találkozás az ottani, többezres létszámú református gyülekezet képviselőivel. A Dunát átlépve a Kiskunság sík vidékén keresztül vezetett ez az út, át az akácosokkal borított homokbuckákon, a tágas horizonton felbukkanó, gémes-kutas kis tanyák között. De célja volt utunknak a találkozás önmagunkkal is, mint közösséggel. Ahogy a Balaton lassan elmaradt mögöttünk, igeolvasással, áhítattal, közös imádsággal és énekléssel kértünk áldást a napra.

Megérkezésünkkor a református templom hűvösében pihenhettük ki az utat, beszámolót hallgattunk meg az ottani gyülekezet jelenéről, a hatalmas kiterjedésű és lélekszámú közösség gondozásáról, intézményeinek, iskoláinak működéséről. A múltba pillantva pedig megismertük a kecskeméti kálvinisták elszánt hitét is, akik templomépítési engedélyért egészen Isztambulig mentek, hogy az országnak az egyetlen török hódoltság alatt megépült kőtemplomát emelhessék.

Gyorsan telt a délelőtt, átsétáltunk a Református Újkollégiumba, ahol most a gimnázium és az általános iskola működik, megcsodáltuk a díszterem gyönyörű festett üvegablakait a reformátor atyákkal, a város, az egyházközség és a kollégium címereivel. Meglátogattuk az Ókollégium épületében található Ráday Múzeumot, ahol Dr. Fogarasi Zsuzsa igazgató és gyűjteményi gondnok fogadott minket. A kiállítótermekben nemcsak régi úrasztali edényeket, a reformáció századaiban készült festményeket láttunk, hanem még a környékbeli templomokból „megmentett” festett mennyezeti fakazettákat, festett fa szószéket is.

Ökumenikus élményünk is volt, az evangélikus templomban Hulej Enikő lelkésznő várt ránk, és mutatta be igen kedvesen a gyülekezetüket és a templomot. Kirándulásunk derűs színfoltja volt, hogy eljött velünk a kántorunk is, aki mind a református templomban, mind itt megragadta az alkalmat egy kis orgonajátékra, így nem csak bejárhattuk, de be is énekelhettük az Istennek szentelt tereket.

Ebédet a Református Konviktusban kaptunk, erőt gyűjtve a délutáni sétához. Láttuk a hatalmas zsinagóga épületét, az árpádkori ferences templomot, a gyönyörű Katona József színházat, amely a város szülöttéről kapta nevét.

Megcsodáltuk az énekből is ismert Cifrapalotát, csillogó tetőcserepeivel, a falakat borító színes kerámiadíszeivel és – igen – zöld ablakaival. A különleges szecessziós Városháza előtt megállva végighallgattuk a harangjátékot, a „Kecskemét is kiállítja” kezdetű toborzódalt. De nem álltunk katonának, inkább elsétáltunk még végül a híres Szórakaténusz játékmúzeumhoz, százéves babákban, ólomkatonákban és egyéb, csodálatosan kidolgozott régi gyermekjátékokban gyönyörködni.

A város hatalmas égszakadással búcsúzott tőlünk, kaptunk esőt és jeget, de sok szép élményt és maradandó emléket is. Így maradt meg bennünk Kecskemét érdekes jelmondata, amely kecskés címerén is szerepel: „Sem magasság, sem mélység nem rettent!” A homokos síkság közepén elterülő városnak nincsenek ugyan különösebb mélységei és magaslatai, de éppen eleget tapasztalt meg ezekből – átvitt értelemben – viharos történelme során. Nekünk pedig minderről Pál Rómába írt sorai jutottak eszünkbe, hazafelé tartva, és már saját városunkra, gyülekezetünkre, életünkre gondolva:

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Rm 8,38-39)

Némethné Sz. Tóth Ildikó

Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre
Gyülekezeti kirándulás Kecskemétre

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára